S. O. S! (Komoly válaszokat szeretnék. Depresszió?

13 éves vagyok.Kb. egy éve kezdődött ez az egész.Hangulatingadozásaim vannak,az egyik pillanatban örülök és kedves vagyok a másik pillanatban össze vagyok törve és szomorú vagyok,sírok.Azt érzem mindenki utál,és rám nincs szükség.Reggel rosszul érzem magam,nem akarok felkelni.Utána a suliba kicsit jobb ott páran foglalkoznak velem.Amikor hazaérek akkor délután jól érzem magam.Utána edzeni megyek,ott van pár lány akivel jóban voltam,legjobb barátaim voltak és most nem foglalkozna velem,ha én odamegyek akkor elviselnek (és oltogatnak,állítólag viccből,de én komolyan veszem).Amikor táncolunk mindig attól félek hogy elrontok valamit,azt érzem en nem tudok semmit és béna vagyok,minden lányra büszke az apukája,azt érzem hogy rám nem, velem nem büszkélkedik,engem nem mutogat senkinek,amióta abba hagytam az egyéni versenyzést apa azt mondta nem fog eljönni a versenyeimre és szerintem csalódott bennem.Én összetörtem.Minden apró dolgon aggódok.Pár hónapja nálam volt pár lány és megharadudtak rám nem is tudom miért,nem beszéltek velem,otthagytam,kikozositettek.Es amikor elmentek es en nem tudtam mi a bajuk,leultem egy sarokba es néztem magam ele,visszafolytottam a sírást,elárult a legjobb barátnőm,olyanokat dolgokat vágtak a fejemhez... Estére mindig mégjobban előjön a szomorúságom.A múlton rágódok,a régi képeimet nézegetem és sírok(gyakran),azt érzem hogy senki sem fél attól,hogy elveszít.Senki sem veszi észre mi van a műmosoly mögött.Engem senki sem keres,és nem vesznek észre.Az órákon megpróbálok feltünőtlen lenni,összehúzom magam és félek,minden apró jelentéktelen dolog miatt félek és izgulok.Mindenki egy egy álarcomat szereti és nem engem.Engem nem ismer senki.

Gyűlölöm magam,ronda vagyok és belül is egy roncs.Es igen bantottam is magam.

Ez lehet depresszió ? Mit csináljak ??:(((