Mi lehet a baj? Fáradság csak vagy komoly elmebaj?

Nem aludtam már pár éjszakája rendesen, dolgom volt, és feszült is vagyok, de nem akármennyire a stresszes körülmények miatt, anyámmal élek egy háztartásban, aki gyerekkoromban bántalmazott, de mindenbe beleköt, ez most lazának tűnhet, de ha az ember mindennap hallja pár éven keresztül, "mit keresel a konyhában? Hol vannak a ruháid, miért mosol fogat, már éjszaka ne zuhanyozz-következik az ordítás, pedig csak a tanulást fejeztem be, osztja az észt..."sorolhatnám, meg abba is beleszól, hogy mikor telefonozok, facebookozok, könyveket veszek...amiket büdösnek és koszosaknak vél." Mindennap megvan a kritikám, hogy nézek ki, adjam le a kilókat, le kellene fogynom (holott a BMI indexem értéke teljesen a normál határon belül van). Én már kényszerbeteg lettem, mert elviselhetetlen, a hisztirohamjai, meg minden, és piszkosnak érzem a levegőt is, ha vele egy szobában vagyok. Viszont ma a tetőfok történt, egésznap kötekedett (mellesleg lelkibeteg), és probálom betegként kezelni, de nehéz. A baj az, hogy már kényszerbeteggé válltam, ha hozzámér minden bajom van, kifutnék a világból, néha ordítok is, hogy ne érjen hozzám, vagy visítok. Kezdem azt hinni bekattantam, mert a sok fáradságtól rögeszméim vannak, hallucinálok is, vagyis mindenféle fekete pöttyök ugrálnak a szemem előtt, mint aki már az utolsókat rúgja, és szüksége van egy alvásra, relax napra, és emberekre! Az érzéseim nem permanensek, mindeképp van neurózisom, de nem tudom meddig fogom bírni. Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek, lehet ennek az egésznek az oka az, hogy valóban elviselhetetlen környezetben élek, és ennyire kihat rám, vagy csak én velem van a baj?!