Mit tennétek, ha a 20. héten kiderülne, hogy a baba valószínűleg betegen fog megszületni?

Szia!

Nem kerültem még ilyen helyzetbe, de az unokatestvéremék kisfia is Down kór gyanús volt. Az anyuka azt mondta akkor is megtartja a babát. Látatlanba nem lehet erről véleményt mondani, mivel nem a mi babánkról van szó. Én azonban ha Márta beteg lett volna - ha bele pusztulok akkor sem szültem volna meg. A mai világra nem szülnék beteg babát, ahol nagy az előítélet és duplán kell küzdeni mindenért még az egészségesnek is. Ez azonban az én véleményem volt és tudom, hogy bele pusztultam volna. Abba is belegondoltam, hogy egyszer én már nem leszek, és ki fog gondoskodni róla azután,mivel a beteg gyereknek mindig támasz kell.

Abban igaza van az előzőben szólóknak, hogy érdemes lenne talán még egy véleményt kikérni. Én is jártam már úgy újszülött kislányommal, hogy egyik azt mondta nagy a baj, a másiknál kiderült semmi baja.

Szorítok és kitartás.

szia,

Nem tudom mit találtak nálatok, de itt az én sztorim:

18. héten találtak egy echodens képletet a bébim pocijába, szinte szabályos gömb alakú képlet, amirő ugye

szia,

Bocsánat csak most találtam rá a kérdésedre.

Ne tudom mit találtak nálatok.

Íme az én sztorim:

A terhességem 18. hetében találtak a kis bébim pocakjában egy echodens képletet. Ez egy szinte szabájos gömb alakú valami volt amit senki nem akart, vagy nem tudott megnevezni. Asszem 12 mm körül volt amikor észrevette a doki. Teljesen bele voltam betegedve, hogy mi lehet az ott, és miért nem tehetünk semmit. Mindenki azt mondta, hogy meg kell várni amíg megszületik, nem tudnak mit csinálni magzati korban. Ez a valami hétrő-hétre csak nőtt már ott jártunk, hogy 25 mm körül volt a mérete. Úgy volt, hogy szegénykémet műtemi kell a születése után. Gondolhatod mit éltem át a 18. héttől a 41. hétig mire megszületett a kicsilányom. Nem tudtam mást tenni, csak imátkozni és kérni a kicsmet, hogy akarjon meggyógyulni mire megszületik. Ez ment minden áldott nap. Sokat beszéltem hozzá, nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj és nagyon vigyázunk rá, és nagyon.nagyon szeretjük. 2 hetes korában vittük kontrol ultrahangra. Mindent rendben találtak, a képletnek nyoma sem volt. :)) A lényeg, hogy higgy benne, hogy meg fog gyógyulni és kérd őt is akarja.

Nem tudjuk, hogy mit lehetett az a képlet ami a kicsvel együtt nőtt, de már nincs ott semmi, és a lényeg.

Ne adjátok fel, nagyon szorítok és sok boldogságot kívánok.

Szia! Én két évig foglalkoztam halmozottan sérült gyerekekkel. Jelenleg gyermekjóléti szolgálatnál dolgozok.

Egy jó tanács. Én elvetetném függetlenül attól, hogy egyet értek az előttem szólókkal.

Láttam családokat tönkremenni, és elválni, mert az apuka nem bírta elviselni. Ha egyedül és segítség nélkül maradsza gyermekeddel abba bele fogsz rokkanni te is.

Függetlenül attól, hogy tudom mit kell tenni egy beteg gyerekkel és nálam gördülékenyen menne, ettől függetlenül elveteném, hiszen ugyanolyan kínzásnak tartom a világra hozni őt, mint elveteni. Nem hinném, hogy én szeretnék úgy élni, hogy nem vagyok egészséges.

Szia!

Ezen a ráérsz akkor gondolkodni ,ha baj van.Én bennem is megfogalmazódott a kérdés,de mikor szembesültem a 28.héten a problémával egy világ omlott össze bennem.Mindenki egészséges kisbabát vár,de nem mindenkinek adatik ez meg.Igazságtalan más felett ítélkezni,a párnak kell azonos véleményen lenni,és csak az érzi át aki hasonló cipőben jár.Nekünk nem volt beleszólásunk,mert elmúltam 24hetes.A babáért mindent megtesznek,amit lehet,de garanciát senki nem vállal,hogy mennyire lesz testileg-szellemileg fogyatékos.Több orvos szerint órákat-napokat élhet,agyműtétre és nyelőcsőműtetre van szükség.Senkinek nem kívánom ezt az érzést,még 3hónapig hordom tudva,hogy beteg és lehet az is ,hogy a születését sem éli túl.Aki ítélkezni tud,annak ajánlom az"Angyalok szülei vagyunk"oldalt.Ebben bepillantást nyerhet olyan szülők életébe,akik megosztják fájdalmukat gyermekük elvesztése után,amit nem ők választottak.