Miért olyan furcsa, hogy nem mindenki éli meg a császárt rosszul és nem mindenki "hal" bele?

Nekem császárom volt. Nem haltam bele, sőt másnap már, igaz kicsit lassan, de ugyan úgy mozogtam mint előtte. Egyáltalán nem fájdalmas. 4 hónappal a műtét után pedig szinte a heg sem látszik. Nem én akartam a műtétet, a baba nem fordult be, szóval az élet hozta így! Miért lenne jobb, ha az orvosok erőltették volna a természetest amibe bele halhatott volna a fiam, vagy súlyosan sérülhetett volna, netalán én sérülök?

Soha nem fogom megérteni miért izmoskodnak azok akik a vaginájukon tudtak szülni. Egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek, mint azok az ősbunkóanyák. Inkább pont fordítva, hiszen nagyobb a kockázat náluk mint nálam! Mennyivel több olyan gyerek születik természetes úton akik ha császárral jöttek volna a világra most egészségesek lennének. Vegyük példának a sok oxigénhiányos gyereket... De végül is, szar anya vagyok, mert nem tudtam természetes úton szülni! Amúgy meg szarok a véleményükre...!

Akiknek belehalás szintű azok nagyon szerencsés emberek, mert ezek szerint nem volt soha semmi komoly betegségük/műtétük előtte.

Nekem volt előtte komoly betegségem, több hetes kórházi tartózkodással és ezerszer fájdalmasabb kezeléssekkel, tehát nekem semmi volt ahhoz képest, már eléggé megnövekedett a tűrőképességem.

De akinek még soha nem volt komoly fájdalma előtte, az nyilván szörnyűnek érzi, ha életében eddig ez volt a legrosszabb.

Szóval szerintem ez lehet az oka a "ha nem természetesen szülsz nem is vagy anya" propaganda mellett.

És a sima szülést? Az miért fura, ha vkinek annyira nem fáj, utána nem pisil/kakil be, nem szakad szét, tud ülni...stb stb?

Egyébként meg nem fura. Engem nem érdekel ki hogy éli meg, csak ha közeli ismerősöm.

Én már semmit sem értek, amikor ilyen "mély" témák kerülnek szóba!

Ha azt mondom, hogy nekem fájt és rosszul viseltem, akkor lehülyéznek, mert miért nem örülök inkább.

Ha azt mondom örülök, hogy túl vagyunk rajta, nem volt vészes, és tőlem aztán a gyereket az orromon is kiszedhetik, akkor meg azt vágják rá, hogy érzéketlen tuskó vagyok.

Úgyhogy teljesen mindegy mit csinálsz, mit mondasz, az úgysem lesz valakinek elfogadható...

Én szimplán azt gondolom, hogy tudomásul kellene venni, hogy mindenki másképp éli meg a szülést, a császárt. Vannak pozitív és negatív példák. Semmi sem fekete és fehér, de ezt valamiért képtelenek vagyunk addig felfogni, amíg nem minket ér bántás vagy atrocitás a érzelmeink, felfogásunk miatt.

Hagyjuk már a pi*ába élni a másikat a maga kis gondolataival! Nem lenne jobb mindenkinek?