Miért olyan furcsa, hogy nem mindenki éli meg a császárt rosszul és nem mindenki "hal" bele?

Igazad van kérdező! De engem nem érdekelnek ezek az ősanyák!

És a hasizmot se vágják, hanem széthúzzák 2 oldalra. Ezt csak azért írom le, mert az ősanyák ezzel sincsenek tisztában.

Mitől ősanya az, akinek sikerült természetes úton?

És miért fura az, ha valaki csak akkor akar császárt, ha mindenképpen szükséges?

Mások vagyunk, más a fájdalomküszöbünk. Sokan egy menstruációt is rosszul élnek meg, mások pedig könnyen túljutnak egy műtéten is.

Én sem haltam bele a császárba és marha gyorsan felépültem. Szerencsém is volt és nem hagytam el magam.

A csàszàrosoknàl pedig sokszor fordìtva: aki hagyomànyosan szül, az tuti kitàgul, élete végéig bepisil, szanaszét reped, stb.

Mindegyiket lehet ìgy is, meg úgy is megélni, értelem szerűen a tőbbség sajàt magàt akarja így vagy úgy igazolni. Ehhez bevett módszer a màsik csapat "alàzàsa".

"Egyébként nem értem ezt a sikerül szót? Mintha azt sugallná, hogy valaki attól ügyesebb,mert sikerült neki."

Én nem érzem úgy. Nagy adag szerencsének tartom, nem az egyén egyedüli képességének. Rengeteg mindennek kell hozzá egyszerre összejönnie, hogy "sikeres" legyen (baba fekvése, mérete, egészsége... anya fizikai állapota...).