Csak engem bosszantanak az olyan kismamák akik nyavalyognak mindenert?

Tyuha 17es, mostal? Hol? A patakban? Mert berakni a gepbe a ruhat es megnyomni a gombot azert nem nagy cucc.

Vannak, akik borzalmasan vizelik a terhesseget es nem azert, mert puhanyak vagy ilyesmi. Nagyon durva velejaroi is vannak, annak ellenere, hogy ezeket te nem tapasztalod. Azt is megertem, hogy irto rossz lehet a 400 fokban terhesen, foleg, ha dolgozni is kell. Mondom en ezt ugy, hogy en teljesen jol viseltem a terhesseget. A rosszulletek is nagyreszt elmaradtak, nem hanytam, de tobbszor majdnem elajultam nyaron a suto mellett. Pizzeriaban dolgoztam meg a 37. heten is, allni kell, szaladgalni, lepcsozni, stb, de birtam.

Amugy meg hihetetlen, hogy mar most, terhesen mennyire eloiteletes szupermami vagy. Remelem szulesnel osszekerulsz egy olyan anyukaval, aki meg se nyekken, te meg majd konyorogsz az edaert. Egyaltalan nem vagyunk egyformak, jobb, ha ezt mar most megtanulod

Már megint egy felesleges, önigazolós, kisebbségi komplexust kompenzálós kérdés...

Egyébként engem nem bosszantanak, egyszerűen elfogadom, hogy mások vagyunk, hülye lennék ilyenen kiakadni. Én meghallgatom, ha valaki nem jól érzi magát megértem, együtt érzek, esetleg tanácsokkal segítek. Tudod ezt hívják úgy, hogy empátia.

Tényleg kérdező amíg te át nem éled a rossz dolgokat, addig fogd be. Hogy ki hogy viseli, nem ugyanolyan. Valóban nem kell mindenért nyafogni, de vki így dolgozza fel, már attól is jobb neki, ha beszélhet róla. Én most itthon fekszem egy hete, és örültem, amikor vki vegighalgatott, amikor elmondtam a történetem. Nem itelkezett senki felettem, Jobbulást

kívánták és kitartást, sőt vki ismeretlenül is felajanlotta a segítséget. Hidd el sokat ad lelkiekben az együttérzés, empátia! Te meg annyit tudsz mondani, hogy na ez is mit nyafog. Én is ismerek sok nyafi kismamát de elfogadom és nem dörgöltem az orra alá, hogy én egyszer se hánytam!

Hát, én azokat nagyon is megértem, akik visszérrel, aranyérrel, idegbecsípődéssel, folyamatos hányingerrel, toxémiával küzdik végig az egészet, nem kapnak levegőt, nem tudnak aludni stb. Szerintem ember legyen a talpán, aki ezt egy szó nélkül tűri.

De az is tény, hogy sok olyan hisztigép van, akinek semmi baja, csak keresi, hogy min nyávoghat, mert a középpontban akar lenni, és azt panaszkodással lehet a legkönnyebben elérni. Nekem is van egy ilyen ismerősöm, 15 hetes, de már meg akar halni, hogy neki a dereka, akkor most a feje, akkor most ez a rossz, az a rossz, nem bírja a meleget, de 2 hete a hideget meg az esőt nem bírta, mikor lesz már jó idő stb. Kicsit röhejes mikor előadja h egy krumplileves megfőzése során neki 3x kell leülni, mert nem bír állni... azért ne túlozzunk már, van vagy 10 deka az a baba benne.

Én egyébként a 14. hétig eléggé szívásnak éreztem, sokat hánytam, amikor meg nem, akkor olyan szarul voltam, hogy örültem, hogy tudok lélegezni. Mondjuk nem vinnyogtam akkor se, csak néha mondtam a férjemnek, hogy teli van a tököm, vége lehetne már ennek az időszaknak. Aztán a 14. hét óta baromi jól bírom. Most 34 hetes vagyok, alacsony és vékony alkat (156 centi és most vagyok terhesen 59 kiló), ugyanúgy csinálok mindent, dolgozom, vásárolok, házimunka. Néha mondjuk már fáj a hátam, húzza a súly, de ilyenkor már szerintem mindenkinek, nem hiszem, hogy emiatt annyira nyafogni kéne. De szerintem én szerencsés vagyok, hogy ezen kívül semmi bajom, azért vannak olyanok, akik durván megszívják, őket megértem, hogy panaszkodnak. Az ok nélküli hisztin viszont én is kivagyok.