Mást is cseszeget a családja a súlyával? Annyira rosszul érzem magam miatta, ráadásul nem is érzem jogosnak.

25 hetes terhes vagyok, első babám lesz. Alapból egy nagyon vékony nő vagyok, mondjuk alacsony is, 156 centihez körülbelül 45-46 kiló. Nem voltam viszont sosem kórosan sovány, a környezetem szerint teljesen egészséges kinézetem volt mindig is. Most kb. 7 kilóval vagyok több így 25 hetesen, ami lehet, hogy egy picit sok, dehát így vagyok 52-53 kiló, szóval nem vagyok egy hombár most sem.

Anyám viszont egyfolytában piszkál, hogy dagadt vagyok, és úristen, hogy fogok kinézni a végére, de már most is dagadtnak tűnök. Bevallom, iszonyatosan szarul esik, alapból nem csináltam ügyet ebből, de emiatt már folyton a mérlegen állok, amivel meg szegény férjemet borítom ki, aki szerint egyáltalán nem vagyok kövér, pici van a csípőmön meg a fenekemen, de ennyi, a többi a cicim meg a hasam. Én viszont jól teli lettem komplexusokkal, pedig élveztem a terhességet, és kifejezetten szívesen néztem a tükörben, ahogy gömbölyödök.

Biztos, hogy én is jobban felveszem ezt a kelleténél, a családom mindig is szókimondó volt, nem udvariaskodtunk egymással, csak egyrészt érzékenyebb is vagyok most, másrészt nem érzem jogosnak a piszkálást. És igen, piszkálás, mert nem telik el úgy hét, hogy ne hallanám vagy 2-3x legalább, hogy úristen, milyen kövér leszek, mert már most is az vagyok. Ezt már nem nevezném segítő szándékú kritikának.

Próbáltam már szólni anyunak, hogy akadjon le a témáról, szépen is meg csúnyán is. Ilyenkor pár napra abbahagyja, aztán folytatja. Már azt is mondtam neki, hogy nem tudom mire jár a szája, amikor ő is 14 kilót hízott velem, de erre az a válasz, hogy szülés után 1 hónappal már nem volt rajta semmi, de én úgyis dagadt maradok. Tegnap már a férjem is kiosztotta, mert pont ő is jött velem anyuhoz, és hallotta a csesztetést. Mit tudok vele csinálni szerintetek? Próbálok nem törődni vele, de tényleg érzékenyebb vagyok az átlagosnál, nem tudom elengedni a fülem mellett. Más is volt ilyen helyzetben?