Ti visszamennétek a helyemben dolgozni?

Nem mennék vissza a helyedben, ha anyagilag meg tudnátok oldani. A főnök nagyon mrg tudja keseríteni az életedet.

Kérdezted, volt-e valaki hasonló helyzetben?

Voltam, 2x is.

Először a 2. babámnál. Elég érdekes helyzet volt. A főnököm nagyon szeretett, a jobbkeze voltam. Az első gyereknél végig dolgoztam, mindent megtett, hogy jól érezzem magam.

1,5 éves volt a fiam, amikor kikönyörögte, hogy menjek vissza, mert nem boldogulnak.

A második terhességemnél megbolondult. Amikor bejelentettem, teljesen kiakadt, hogy ő ezt nem tudja tolerálni, megint cserbenhagyom. Hetekig volt megőrülve, végül feladtam, és a 12. héten elmentem táppénzre. Őszintén elmondtam neki, hogy miért.

Amikor visszamentem, újra normális volt, és öröm volt vele dolgozni, csak költözés miatt mondtam fel.

Másik munkahelyemen már 5 hetesen el kellett mondanom a babát. Inzulinos cukorbeteg vagyok, terhesség alatt mégúgy sem volt megengedett, hogy ne időre csináljak mindent.

Nem nagy dolgot kértem, csak annyit, ha idő van szúrhassak, rá 20 percre ehessek. Ennek nem terhesen is normálisnak kellene lennie.

Közölte, hogy szúrjak, amikor akarok, de enni csak akkor mehetek, ha nincs az ablakomnál senki (posta). Na ilyen nem nagyon van, asztalnál meg nem ehettem.

Leesett a cukrom, mert nem ehettem az inzulinra. Ha meg nem mertem beadni, az egekben volt. 3 napig türelemmel voltam, gondoltam, majd észhez tér. Nem tért.

A dokim meg sokkot kapott az értékeimtől, és amikor elmondtam, mi történt, nem engedett dolgozni. Így a 6. héttől otthon voltam.

Ha csak az írás elejét olvasom, és jól vagy, tuti visszamennék.

Ha a végét is, akkor pedig egye meg, amit főz, nem mennék vissza.

Én szülésig dolgoztam, szóval simán lehet bírni, még a stresszt is (tervezőiroda, rengeteg határidős munka, őrült nyomás), de ha a főnököm, akiért dolgozok végülis és akit segítek a munkájában nyomott volna lefele és gonoszkodi, azonnal eljöttem volna és másik munkahwelyre is mennék vissza gyerek után is.