Visszamennétek a helyemben dolgozni? Első babánkat várjuk, táppénzen vagyok.

Ha az orvosod engedélyezi és a munkahelyed is visszavár a szülés végéig, akkor miért ne?!

Kicsit lazítanod kell bent (is) és nem rágörcsölni a dolgokra!

Akár hogyan is döntesz, mindig a gyerek szemszögét nézd elsőnek! Lehet, hogy csak felhúzod magad valamin, de lehet hogy az a valami súlyos következményekkel jár.

Nálam pl. ez volt .. felidegesítettek a cég központjából egy apró dologgal és sajnos este már a szülészet megőrzőjében feküdtem, mert beindult a szülés.

Ha nem idegeskedtem volna, akkor nem történt volna semmi.

Férjed alapvetően nem ennyit dolgozik? A te kevés táppénzed miatt dolgozik most csak többet?

Amúgy csak te tudod, hogy megéltek-e. Ha a mostani jövedelmetekből megéltek, akkor ne menj vissza. Ha gáz van, és kell a pénz, és te jól érzed magad, akkor esetleg menj vissza egy rövid időre.

Ha az orvsod enged, akkor rendben.

Nekem is volt 3 hét kihagyásom, visszamentem és elmondtam a munkatársaimnak, hogy innentől nem tudok túlórázni, kicsit fáradtabb is lehetek. Megértették.

Szerintem, ha bírod, jól vagy és az orvosod is engedi, akkor mindenképp menj vissza. Nálam akkor kezdődtek a gondok, amikor itthon maradtam, amíg dolgoztam semmi bajom nem volt.

Persze vigyázz magadra és ne hajtsd túl magad!

Én visszamennék még egy pár hónapra, ha tudnék. Sztem a 6-7 hónapos korig nem nyűg a meló, még ki is kapcsol. Már ha szereti az ember amit csinál.

DE, ha megéltek, és neked nincs kedved hozzá, akkor ne menj. Főleg, ha nagyon stresszes.

Szerintem nem kockáztass,már volt egy előjel a 6.héten. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, hogy te pihensz a férjed meg dolgozik. A gyermekkihordás igen kemény munka is lehet. Az Isten, vagy a sors ki miben hisz, megadta nektek a kisbabát. Ő titeket választott szülőjéül, nem véletlen, hiszen érezte, hogy fel vagytok készülve, attól, hogy a 12. hétben vagy nem múlt el a veszély. Bármikor lehet bármi, ne adj okot a babának, hogy máshogy döntsön, s elmenjen.

Én is így gondolkodtam az első terhességemben végig dolgoztam, még hétvégén is, de nem volt semmi előjel a 6. héttől lelassult a fejlődésben, de csak a 12. hét után volt jele, hogy vetélek. Sajnos, elment.

2 évet vártuk mire nagy nehezen összejött. Nem kívánom senkinek azt, amit átéltem, magát a műszeres befejezést sem és az utána lévő időt sem.

Szóval, ha csak a lelkiismereted az oka, s nem a csóróság, akkor kérlek gondold át megéri-e. Persze amíg az ember nem esik át a tűzkeresztségen, addig nem is tudja, mit is veszíthet, mert nem hiszi el, hogy vele is megtörténhet.

Használd ki az időt, netez, építsd a karriered otthon, olvass, sétálj, vagy csináld azt, ami a legjobban boldogít, DE NE MENJ VISSZA DOLGOZNI.

10.hetes kismama