17 eves vagyok es baratommal babat szeretnenk! Ti mit gondoltok ilyen hatterrel sikerulne?

Valószínűleg a szülőknek szülné, ezért gondolja azt, h majd mellette suli meg munka. Majd az anyukája kelne éjszakánként a babához. Szívás akkor van, ha az anyukája erre nem kapható. Mert oké, h sok nagymama szívesen vigyázgat a babára, na de nem minden nap 0-24 óráig, ezt nem lehet elvárni. A tesóm is 18 évesen szült és azóta az egész család azon van, h őket segítse, mert bizony a pasija azóta már sehol, a szerelemnek annyi, gyerektartást nem fizet a pasi. A tesóm persze, hangoztatta, h szakmát tanul a gyes alatt...meg dolgozni fog. Ebből nem lett semmi, mert a baba mellett szó sem lehetett tanulásról. Később meg sima érettségivel, kisgyerekes anyaként csak közmunka jöhetett szóba. Ennyit a szép tervekről. Anyukám kijelentette, h ő nem kel a babához, és nem is kelt soha, igaza van, nem ő szülte.

Kérdező, nyilván kell a családod támogatása ahhoz, h babát tudj vállalni, mert te ehhez még semmit nem teremtettél meg, csak kitaláltad, h neked gyerek kell. Ha bevállalod a babát a családod akarata ellenére, le fognak pattintani simán, ha vigyázni kell a babára. mindenkinek lesz jobb dolga, elhiheted. Meg majd megtudod, milyen érzés az, amikor minden kis vacak cumira, egy csomag pelenkára is anyukádtól kell kérned zsebpénzt :), mert te magadtól semmit nem tudsz megvenn annak a babának. Meg amikor atesód is inkább moziba megy, mikor neked bébiszitter kéne, mert hát te szülted, oldd meg. hidd el, nem fogja mindenki vigyázzba vágni magát és lesni a kéréseidet, mert te szültél.

"Még annyit fűznék hozzá,hogy nem sokkal azután töltöttem a 18-at,hogy a volt párommal összejöttem. Nagy volt a szerelem, 4,5 évig együtt voltunk blablabla. DE hiába zökkenőmentes egy kapcsolat,sosem tudhatod mikor romlik el. Én már fél év után simán szültem volna neki gyereket. Hozzáteszem 1 év 8 hónappal idősebb vagyok tőle...Aztán tavaly már összeköltöztünk és mondta,hogy 1 éven belül jöhet a baba. Én meg akkor már ott tartottam,hogy elgondolkoztam rajta,hogy vajon ennek az embernek szeretnék tényleg gyereket szülni? Vele akarom leélni akár az egész életem? Hiába imádtam és a fél vesémet adtam volna ha kéri,de most már szeptember óta mással élek együtt, holnap leszek 25 hetes terhes és meg volt az eljegyzés. Ennyit ért az az iszonyat nagy szerelem amit éreztem/éreztünk. 4,5 év kellett ahhoz,hogy rájöjjek,hogy kinek akarok kisbabát szülni. Az évek nem mérvadóak egy kapcsolatban sem. Ugyanúgy ahogy az sem,hogy elvileg van olyan kapcsolat ahol az évek alatt egy vita sem volt. Mert akkor azok vagy hazudnak,mert nem akarnak ugyanolyanok lenni mint az összes kapcsolat vagy ha tényleg nincs akkor nem is ismerik egymást igazán,mert ha nincs min összekapni vagy egy nagyon nagy vitát csapni,akkor az ott veszett ügy. Akármilyen harmonikus is egy kapcsolat meg évekig tart nem garancia arra,hogy együtt fogtok megöregedni. Ki tudja lehet,hogy 5 év múlva én is vagy mással,vagy egyedül nevelem majd a kislányomat. Bár ne így legyen."

Nos, te sem vagy épp követendő példa a kérdezőnek...szeptember óta van pasid, és 25 hetes terhes vagy...kb. az első alkalommal összehoztátok a gyereket...marha felelős döntés, mit mondjak!

Szia!

Én is 17 évesen lettem terhes,bár nem volt tervezett.

Hosszas vívódás után,mindent mérlegelve úgy döntöttünk,hogy megtartjuk a babát.Én sem voltam soha bulizós típus és világ életemben imádtam a gyerekeket.

Az én párom 6 évvel idősebb nálam,évek óta stabil munkahelye volt,jó fizetéssel.Rögtón elköltöztünk a szüleinktől albérletbe,és éltük a saját kis életünket,minden szülői támogatás nélkül.Az iskolát esti tagozaton fejeztem be.

Itt írta valaki,hogy egy 17 éves nem tud megadni mindent a gyerekének...TÉVEDÉS!!Mindent megkap a kisfiunk,semmiben nem szenved hiányt,sőt!Sajnálom azokat akikben csak az a kialakult kép él,hogy aki ilyen fiatalon vállal gyermeket,az nem lehet jó édesanya,és nem tud megadni mindent a gyermekének!Persze több a negatív tapasztalat,ezt elhiszem...

Azóta eltelt 8 év..a párom a férjem lett,két autónk van,van egy szép házunk és a családunk is bővült 3 újabb kis lurkóval.

Csak azért írtam le a saját történetem,mert van ilyen is...lehet fiatalon is gyeremeket vállalni,ha megvan a szükséges háttér hozzá!

Utolsó, neked csak egy idősebb pasi volt a háttér, mert neked szintén semmi nem volt meg a babához, nem kell itt osztani az eszet, h egy 17 éves márpedig mindent meg tud adni, mert nem így van. Az idősebb, már dolgozó pasid tudott mindent megadni. Nagyon nem mindegy, csak itt a kis tizenévesek szeretnek nagylányosat-felnőtteset játszani. Egyedül is meg tudtál volna neki adni mindent?

Lehet a kérdező pasija 16 éves!! Nem tudhatjuk, ne abból induljunk, h neki is huszonéves, dolgozó pasija van.

Te nem tudtál neki semmit adni 17 évesen, csak a 6 évvel idősebb párodat...

Ha neked kellett volna eltartani és megoldani egyedül, most nem harcoskodnál ennyire, hogy te mindent meg tudsz adni!

Szerintem nem harcoskodtam,és nem osztottam az észt!!Itt te/ti vagytok azok,aki másokat bíráltok!Ez a ti szegénységi bizonyítványotok!

Én nem bíztattan semmire,csupán leírtam az én életem hogy alakult.

Azt meg mi jogon merészeled írni,hogy én semmit nem adtam meg a gyerekemnek!A párom és én alkotunk egy közös egészet,tehát nem ő,hanem mi teremtettünk meg mindent.Vagy te nem így élsz a "pasiddal" - hogy a te szavaiddal éljek- ??

Szerintem a legtöbb családban az apa dolgozik,az anya pedig otthon van a gyerekkel.Vagy tévedek?

És igen,ha nem állt volna mellettem a férjem-ami nem is értem hogy merült fel- akkor is el tudtam volna tartani a kisfiam!

Undorító itt egyesek milyen nagy bátorsággal mernek meg kioktatni másokat!

" És igen,ha nem állt volna mellettem a férjem-ami nem is értem hogy merült fel- akkor is el tudtam volna tartani a kisfiam"

Te? Egyedül??? Mindenféle szülői segítség nélkül???

Vicces vagy! :-D