Meddig lehet szex nélkül élni ebben a helyzetben és hol a határ, hogy a feleségem is tegyen valamit, hogy javuljon a helyzet?

Kicsit visszakanyarodnék arra, hogy az egyik válaszoló szerint nem szabadna egy nőnek "beadni a derekát", ha nem kívánja a szexet, mert az megaláztatás számára. Számomra éppen annyira megaláztatásnak tekinthető, hogy teszem azt annyira frigid vagyok, hogy a férjem a végletekig frusztrált, nulla sikerélménye van férfiként. Akkor én a nőiességemben meg vagyok alázva. Ez az én felfogásom.

Szóval én hozok egy pici kis áldozatot, aminek a vége az általában, hogy mindketten jól érezzük magunk (volt már olyan példa is, hogy csúfos kudarc lett a vége, na akkor tényleg nem szabadott volna belekezdeni). Miért kellene elvárnom a férjemtől, hogy hűséges legyen, és ő lemondjon mindenféle szexulális igényéről? Én engedek néha, ő többet is szeretne, de azért az már elfogadható számára, amit kap. Ezt hívják kompromisszumnak. Ha léteznek olyan házaspárok, akik kompromisszumok és nagyobb fennakadások nélkül fenn tudják tartani a szexuális életüket egy életen át, hát én nagyon irigylem őket, de nem hinném, hogy túl sokan lennének. De ha már adottak a problémák, akkor kompromisszumok nélkül csak egyvalami a biztos: a totális elhidegülés.

Erre sajnos én sem tudom a választ. Ennyire máshogy vagyunk összerakva. Jó lenne, ha az evolúció gondolt volna a nemi vágyak összehangolására a nemek közt életkornak és családi állapotnak megfelelően. Ezek az ösztönök nagyjából leragadtak az ősközösségnél, csak az emberi társadalom időközben feltalálta az egynejűséget/egyférjűséget. Tehát ha a két nem ösztönszintű igényei közt olyan különbség van, ami egy tudatos életmód miatt problémát okoz, akkor azt emberi intelligenciával, tudatosan kell megoldani. Azt nem lehet beprogramozni, hogy én holnaptól kívánni fogom a szexet, és azonnal felizgulok, ha a férjem hozzám ér. De tudatosan elérhetem, hogy működjön a mi szociális kapcsolatunk, aminek a fenntartásához némi nemi tevékenység is szükségeltetik. Szóval az okot nem tudom, de a megoldás szerintem ebben rejlik.

És még egyszer: tartom a véleményem, hogy őszintén meg kell beszélned vele, hogy hogyan képzeli a jövőtöket. Borítékolom, hogy nem tud mondani semmi értelmeset, hanem jól megsértődik. De legalább kirángatod a fejét a homokból. Mert amíg te türelmes vagy, addig neki kényelmes, nem kell szembenéznie azzal, hogy most már be kellene magán kapcsolni a nő funkciót, akármilyen is a teste.