Január 19-én mentünk a férjemmel a következő uh-ra, ekkor 11. hetes voltam, kiderült, hogy leállt az első gyermekünk szíve...:( másnap be is mentünk a Klinikára, ahol el is vették tőlem (mivel nem vetéltem el magamtól). Nem tudjuk egyszerűen kiheverni, hogy elveszítettük az első gyermekünket, akit úgy vártunk!:(
És még egy kérdés, hogy 2 hete volt ez, és egy hete már barnás pecsételésem van, ez meddig húzódik és mikor jön meg az első menzesz, tapasztalatokat szeretnék! Köszönöm szépen a megértéseteket...
Egy szomorú lett volna anyuka...
2010. febr. 4. 14:00
1/8 anonim válasza:
először is nagyon sajnálom,ami veletek történt.próbáljatok egymásban vigaszt keresni.búcsúzzatok el a picuritól,engedjétek el.és szerintem beszéljétek meg vele,hogy onnan,ahová most ő ment,küldjön maga helyett egy kistestvért.
2010. febr. 4. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
jaj nagyon sajnálom...
Maximum arra tudsz gondolni, hogy valami nagy baj lehetett és biztos így kellett történnie. Szerintem akkor fogsz tudni ebből kijönni ha legközelebb minden rendben lesz és lesz egy gyönyörű kisbabád.És miért ne lenne így?! Sok erőt, kitartást!
2010. febr. 4. 14:36
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a bíztatást, igen ezzel vígasztaljuk magunkat, hogy ennek így kellett történnie...
És vígaszra egy másik gyermekben találunk majd...
2010. febr. 4. 14:39
4/8 anonim válasza:
Nagyon sajnálom! Tudom nem könnyű, de túl kell lépnetek. Nekem azt mondták, hogy ilyenkor a legjobb ha a lehetőségekhez képest gyorsan teherbe esik az ember és valóban. Nekem a 15.héten volt hasonló. Neki is valamiért megállt a szíve. Az okát nem kerestük. Lelkileg nagyon megviseli az embert. Én utánna kb 1 hétig véreztem és azt hiszem 3-4hét volt míg újra megjött. 3hónappal később estem újra teherbe closty-t szedtem. Azóta 10hónaposak a lányaim. Azt a picúrt azóta se felejtettem el, nem is lehet és nem is kell. Biztos vagyok benne, hogy fentről nézi a két "hugicáját". Kitartást és tudd, hogy minden rossznak vége lesz egyszer :)
2010. febr. 4. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Sajnálom nagyon, tudom mit éreztek. Gondolom nem vígasztal, de én meg 9 hetesen vesztettem el a babámat, őt is ki kellett műteni. Ez fél éve volt, most 15 hetes terhes vagyok. Nagyon féltem az elején, de már érzem a pici mozgását is, remélem ezúttal minden rendben lesz vele. Tényleg így kellett lennie, vígaszt majd a következő baba hozhat. Fel a fejjel, minden jót, jó egészséget. Ja én a műtét után nem véreztem egyáltalán, és pont rá 4 hétre jött meg először, iszonyú görcsökkel.
2010. febr. 4. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen, annyira rendesek vagyotok és megértőek...! Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember a gondokkal...
2010. febr. 4. 14:56
7/8 anonim válasza:
Nagyon sajnálom. Bennem a 24. héten halt meg a magzat, és a halott fiamat kellett megszülnöm. Nekünk is első gyerek lett volna. Nagyon nehéz, de a szomorúságot csak örömmel lehet gyógyítani. Nekem a párom szeretete is sokat segített.
2010. febr. 4. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
egy barátnőmmel hasonló dolog történt kb. 2 éve, mint Veletek. Nagyon nehezen heverte ki. Ahogy lehetett, újra elkezdtek próbálkozni, és novemberben született a kisfiúk. Sok erőt kívánok Nektek!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: