Hogy tudnék túllépni ezen? Hosszú, de nem tudom rövidebben.

Májusban megismerkedtem a neten egy lánnyal, aki itt lakik a "szomszéd" városban, kb 25 km-re. Minden tök jó volt, elbeszélgettünk. Eleinte nem mert bízni bennem, mert a volt barátja által okozott sebek még frissek voltak, de aztán végül egész közel kerültem hozzá. Nem erőltettem a párkapcsolat részét a dolognak, mert nagyon kedveltem és gondoltam ha nem lesz semmi, akkor is örülök a barátságunknak. Később úgy éreztük kialakult valami több, mindkét részről. Találkoztunk, (2 hónap után) megvolt az ölelés, csók, simogatások, nagyon boldog voltam. Éreztem, hogy akar, hogy szeret, ahogyan megcsókol, hozzám ér (odalent is megfogott*), ölel, szóval úgy gondoltam minden rendben. Minden kis titkát elmondhatta, meghallgattam és megvígasztaltam, ha baj volt.

Aztán egyszer csak kezdett minden talit visszamondani. Vagy nem volt ruha, amit felvegyen, vagy sok dolga volt, vagy el kellett mennie stb. Telefonon és neten viszont elég sokat beszélgettünk, mondta, hogy kíván meg szeret engem, de utóbbiban nem biztos, hogy szerelem vagy szeretet. Mondtam, hogy oké, gondolja át, én nem siettetem, nem erőltetek semmit. Pár hét múlva elmondta, hogy nem szerelmes és nem velem van a gond, de nem akar barátot mert úgy érzi nem áll készen rá. Sajnáltam, de gondoltam elsiettük, és ha majd több időt töltünk együtt, talán érezni fogja, hogy kellek neki, és talán kialakul valami több. Nyár végén találkoztunk, átöleltem, beszélgettünk és sétáltunk, picit hozzám is bújt. Éreztem, hogy valamitől más, de gondoltam csak össze van zavarodva.

Aztán elkezdődött a tanév. Én abba a városba járok iskolába (vonattal), ahol ő lakik, szóval gondoltam majd többször talizunk, ha máskor nem is, de suli után. Hát nem. Sosem ért rá, mert sokat kellett tanulnia, meg el volt havazva. Telefont már ritkán vette fel, és ha mégis, akkor is úgy éreztem, hogy zavarom. Folyton elköszönt, hogy álmos és megy aludni, vagy hogy még tanulnia kell, és mondta, hogy mostanában nem hiszi, hogy ráér találkozni.

Múlt héten láttam egy másik sráccal egy padon. Nevetgéltek meg beszélgettek, bár nem néztem sokáig őket, lehet, hogy volt több is. Rákérdeztem erre telefonon, és elmondta, hogy Ő továbbra sem szerelmes belém és ez a srác annyira más, de nem tudja, hogy ő kell-e neki. Mindenesetre velem nem akar párkapcsolatot semmiképpen sem. Hogy miért nem, azt nem tudja megfogalmazni, de engem nem akar. Számonkértem, hogy mégis miért kellett ennyit hazudozni meg állandóan lerázni, miért nem lehetett elmondani? Erre nem mondott semmit. Mondtam, hogy jobb lesz, ha megszakítjuk a kapcsolatot, bár nem igazán van mit.. Erre annyit mondott, hogy "jó, szia", aztán utána írt egy emailt, hogy én sosem szerettem őt és egy szemét vagyok.

Próbáltam rájönni mi volt a gond velem, de nem tudom. Nem vagyok ronda, nincs gond a méreteimmel sem (írtam, hogy megfogta, csak azért emelem ezt ki mert ez sem lehet gond). mindig segítettem neki, akár tanulásban, akár másban, nekem tényleg elmondhatta bármi bántja. Egyszer még éjjel 2kor is felhívott, mert éppen bántotta valami, és meghallgattam, tanácsokat adtam Neki. Barátok voltunk, ha nem is akar párkapcsolatot, nem értem hogy tud csak így eldobni. Miért csinálta ezt?

Én 20/F, Ő 19/L