Reménytelenül szerelmes vagyok még mindig az exbarátnőmbe.3hónapja szakított. Képtelen vagyok elfelejteni. Egymásnak voltunk az első szerelem. Hogy tudott ilyen könnyen túllépni?

első szerelem.. haha. a te részedről első, az ő részéről szimplán az első alkalom, hogy volt valakije, függetlenül attól, hogy mit mondd. én is egyszer már eljátszottam ezt az exemmel, én ráhagytam, fáj kb fél évig utána, de aztán elkezdtem más szemszögből nézni a dolgokat :)

Nekem 7 éve ért véget az első szerelem, de még most sem tudtam teljesen elfelejteni, és még most is szeretem a lányt. Teljesen nem fogod sosem elfelejteni, csak csökkenni fog a kínzó fájdalom idővel, amit már tudsz majd kezelni. De legbelül tudom, hogy ha az a lány bármikor felbukkanna újra az életemben, újra teljes lángon égnék, függetlenül attól, ki is az aktuális párom. Ezért is jó, hogy már több száz km választ el tőle, és az életben többet nem találkozunk. Néha még azért gondolok rá, és vele álmodok. Szerintem ez már a legrosszabb eset, remélem azért te majd elfelejted idővel. IDŐVEL...

Nekem se volt könnyű, megértelek. Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy hozzá nagyon hasonló lányra vetítettem az érzelmeimet. Őt láttam benne. Aztán megszerettem. De teljesen más volt vele, aztán visszatértek az érzelmeim az eredeti felé. Mivel barátok maradtunk, beértem azzal, ha a közelében lehetek. De folyamatosan bókoltam és csábítgattam, hátha újra tudjuk kezdeni. De nem így történt. Aztán úgy hozta az élet, hogy egy ideig nem láttam. Azóta se volt más az életemben, de már sikerült lezárni a múltat és újra harmonikus a kapcsolatunk, mint két barátnak. Szóval, azt tanácsolom tartsd magad tőle távol, mert ha nap mint nap látod, akkor az érzésektől nem fogsz tudni szabadulni.

Az élet okoz váratlan eseményeket. Ha a jó viszony megmarad, akkor bármi elképzelhető. Miután csalódott, és van összehasonlítási alapja, jobban meg fogja becsülni azt, akivel a legjobb volt. Azért Te is ismerkedj, flörtölj, ne zárkózz el más lányoktól. Barátnőkből mindig jó, ha van.

egy az egyben az van velem is amit leírtál, néha gondolok rá hogy talán ha ráírnék... a szívem őt akarja, de az eszemmel tudom hogy igazán boldog vele se lehetek, mert ahogy te is írtad, az enyém is totál kifordult önmagából a szakítás után, teljesen más személyiség lett és én tudom hogy nekem a régi énje hiányzik, nem ez a mostani, ezért inkább elfelejtem

Nem érdemes tartani a kapcsolatot, mert többet veszíthetsz, mint amennyit nyerhetsz, főleg időt. Ha a barátja maradsz, és megvárod, hátha csalódik annyit, hogy újra összejöjjön veled, akkor addig fogsz szenvedni, amíg ez be nem következik, nagy eséllyel soha. Közben láthatod, hogyan jön össze mással, mennyire boldogok, telnek az évek, te meg azt veszed észre, hogy egy árnyékba vagy szerelmes, és a saját szerelmi életet sehol sincs, mert azt az árnyékot sosem tudtad elkapni. Töröld az életedből, és ismerkedj másokkal. Ha pedig valamiért mégis úgy dönt, hogy jobb volt veled, akkor visszatalál hozzád. De nem biztos, hogy az már ugyanaz lesz, mint ami anno megszakadt.

Nyugi a második szerelem még ennél is fájdalmasabb lesz. Majd elmúlik. Tegnap előtt futottam össze az első szerelmemmel. Éppen egy egy boltban válogatott magának ruhát én meg a kirakatban nem láttam csak a fenekét. Egyből felismertem a hátsóját. Utána az arcát is láttam, de totál nem éreztem semmit, mintha egy idegen embert láttam volna. Eszembe jutottak a régi dolgok, röhögtem egyet, aztán mentem tovább. Ennyi. Nem kell túlspilázni. Jön másik.

majd elfelejted. de tényleg. tapasztalat. pár hónap/év. de elfelejted