Lestoppolni így egy nevet, nem bunkóság kicsit?

Nem igazán értem a negatív kommentelőket. Bár ez inkább csak a GYK sajátossága, hogy egyből jöttök a “mi közöd hozzá” meg “csinálj amit akarsz kijelentésekkel”.

A tesómmal eddig (a mostani nagy szerelem beálltáig) igazi jó testvéri kapcsolat volt közöttünk. Mindent megbeszéltünk, mindenben segítettük egymást. Terveztük, hogy a gyerekeink majd hogyan fognak együtt játszani, egymásnál fognak nyaralni és hasonlók. Ebből kifolyólag teljesen természetesnek veszem, mint minden normális családnál, hogy nem adjuk ugyanazt a nevet a gyerekeinknek. Ez nem verseny, csak egyszerűen nem akarom azt, hogyha szóban van a név, mindig magyarázni kell kiről is van szó. És a nagyi is majd úgy beszél az unokájáról, hogy Sophie 1 és Sophie 2 (ez a név tetszene).

TUDOM, hogy adhatom én is ezt a nevet, TUDOM, hogy ez nem verseny, szóval nem kérem ezt a kioktatást, szerintem én sem ilyen stílusban írtam.

Csak annyit kérdeztem, hogy egy ilyen kijelentés, miszerint “Ha lányom lesz Sophienak fogják hívni és NEM ÉRDEKEL, HA TI IS ÚGY HÍVJÁTOK A GYEREKETEKET” (a hangsúly a mondat MÁSODIK felén van a gyengébbek kedvéért), ez nem e bunkóság? Ha úgy fogalmazott volna, hogy “annyira tetszik a Sophie név, hogy szeretném én is így hívni a gyerekemet” akkor teljesen más lenne az én véleményem is.

És aki szerint “csak ennyi problémám van az életemben”, az legyen szíves magyarázza már meg, hol írtam azt, hogy ez életem legnagyobb problémája. Vagy van valamilyen GYK szabály, hogy csak a legnagyobb problémákat szabad kiírni?

A normális válaszokat köszönöm. Igazatok van, hogy választhatnám ezt a nevet is, csak a nővérem még egy halom butasággal készül előrukkolni a család előtt és készül teljesen kisiklatni az életét, úgyhogy nem hiszem, hogy szeretném ugyanúgy nevezni a gyerekem, mégha csak egy kis esély is van rá, egyszerűen annyira utálom már a tetteit, hogy ha akar egy nevet magának, legyen az övé, én nem fogok ebből ügyet csinálni. Egyszerűen egyre jobban távolodom el tőle, akármennyire is igyekszem az élete része maradni (akkor is a nővérem marad, akármit is csinál).

2 éve próbálok rá hatni, én már mindent megpróbáltam, csak annyit értem el, hogy már nem is mesélt nekem a nővérem. A szüleink konkrétan belebetegedtek. Anyám nyugtatózott, Apám “csak” sírt éjjel-nappal és vérnyomásproblémái lettek. Mára már úgy ahogy elfogadták a helyzetet, nekem is már csak az az érdekem, hogy ne temessem emiatt hamarabb a szüleink. Én már azt mondom nekik, hogy hagyják a nővérem, élje csak a saját életét, jó úgy ahhoz van. És tudom önzőn hangzik, de az én családomat sem akarom, hogy rámenjen erre, én sem akarok kikészülni teljesen.

Meg ha jobban belegondolok, végülis jogában áll azt csinálni amit akar. Senki sem kötelezhető az anyaságra, senki sem kötelezhető a családi életre, a “normális” életvitelre. Inkább ez, mint egy tragédia a családban.

Ezért mondtam, hogy nem a névválasztás a legnagyobb problémám, csak ez ellen sajnos nem tudok már mit tenni.

Őszintén mondtam, hogy ez nem kedves tőle, hisz még nem is terhes és máris lestoppolja a mi kedvenc nevünket. De ő csak terelt és mondta, hogy két ugyanolyan nevű gyerek lesz akkor a családban, meg mindenre azt mondja, nem baj. Ha megkérdezem nem zavarja-e, hogy itthagyja a gyerekét, azt mondja nem baj, majd később bepótolja a nevelést, szóval hajthatatlan. 2 év alatt már kibeszéltem, kivitatkoztam, kiveszekedtem a lelkem vele, nincs már erőm újabb vitához. Pláne veszélyeztetett terhes lettem ma, úgyhogy megint nem érdekel már mit csinál. (tessék lehet emiatt is savazni).

De már túl van lihetve a téma, hasznos tanácsot keveset, viszont sértéseket kaptam bőven. Köszönöm a válaszokat, szép estét mindenkinek.