Tényleg minden ember bunkó a terhes nőkkel szemben?

Nem, csak néhány terhes azt hiszi, hogy most körülötte kell, hogy forogjon a világ.

Mikor állapotos voltam, nem tapasztaltam semmi negatívumot.

Persze sokszor nem adták át a helyet a buszon, de akkor sem fortyogtam emiatt.

Elhiszem, hogy kiborultál a parkolós eset miatt.

Én még csak 24 hetes vagyok és Bécsben élek, de elárulom, sajnos itt sem különbek az emberek... Már elég nagy a hasam, szóval egyértelmű, hogy nem kövér vagyok vagy "sokat ettem". Metrón az emberek elfordítják a fejüket, akik meg messzebb vannak azok bámulva végig nézik ahogy végig állom az utat. Jó, még nem vagyok annyira fáradt de azért sokszor jobb leülni, főleg ha a városban van dolgom és tudom, hogy az utazás után sokat kell sétálnom.

Ezzel szemben a munkahelyemen ahol nagyon sokan dolgozunk nap mint nap pozitívumokkal gazdagodok. :) Mindenki örül a babának, kérdezgetnek, jól vagyok-e, kislány vagy kisfiú. Szóval vannak azért normális emberek is.

Illetve tegnap előre engedett egy magyar pasi a dokinál, nem tudom látta-e biztosan a babás pocakom, de mindenesetre nagyon kedves volt tőle.

Szia

Én is a vége felé járó kismama vagyok, a családi nyaggatásnak engedve már 3 hete nem dolgozom. Míg bejártam a munkahelyemre én is azt tapasztaltam, hogy le se tojták az emberek, hogy pocakos vagyok (mondjuk kabátban annyira nem is látszódott), a metrón EGY alkalommal adta át egy pasi a helyét, de akkor már 3 megálló óta álltam. Néha valóban nagyon nehéz... A Honvédba járok terhesgondozásra, és engem nagyon kiakasztott, hogy a vérvételnél a kismamák már nem mehetnek előre, ami nem is lenne akkora probléma, hiszen "ráérünk", ugye, de ott ácsorogni a labor előtt, pocakkal, mert leülni ugye nem lehet, nincs elég szék, a helyét pedig nem adja át senki, hát az gáz... A terheléses cukornál pl. a szájsebészeten ücsörögtem végig a 3 órát, ott volt hely...

De hogy jót is írjak: voltunk bevásárolni az IKEA-ban, ott ugye mindig sok a várandós anyuka, én meg néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy babát várok, jöttem-mentem a bútorok között, nézelődtem, és tök hülyén éreztem magam, hogy miért mosolyognak rám annyian, vajon elkentem a szemfestékem, vagy mi lehet? :D Aztán akkor esett le, hogy a pocak miatt... :)

A szüleim vidéken élnek egy kisvárosban, múltkor náluk töltöttük a hétvégét, és a párommal el akartunk menni a lakástól 10 percre lévő postára, de közel egy órába telt, mire gyalog odaértünk, hiszen rengetegen megállítottak, közelebbi-távolabbi ismerősök, gratuláltak, beszélgettek velünk... Szóval vidéken teljesen más, mint Budapesten, ott még figyelnek a másikra.

A munkát is azért hagytam abba, mert 30 hetes terhesen az egyik kisebbségi ügyfelünk szó szerint nekemjött, mert nem úgy intéződtek a dolgai, ahogy ő szerette volna (hanem ahogy jogilag helyes). Engem is zavar a kiszolgáltatottság, és hogy "senki nem véd meg", nem ilyennek gondoltam ezt az állapotot én sem.

Kitartás, a baba mindenért kárpótolni fog!

nem értem, az elsőt miért pontoztátok le. én állapotos vagyok, mégis most is, és előtte is azt tapasztaltam, nagyon sok állapotos nő elvárja, hogy körülötte forogjon a világ. sajnos a kisbaba kihordásáért nem jár plecsni:) aki paraszt, mint a kérdezővel szemben az a hapsi, az akkor is paraszt, ha az ember tolószékes, nyomorék, vagy tök egészséges. az emberek meg akkor is közönyösek, ha epilepsziás rohamot kapsz a metrón.

egyébként tapasztalatom szerint, az én környezetemben nagyon vigyáznak a terhes nőkre.

"egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kaptam egy kedves mosolyt az utcán"

Miért kéne mindenkinek mosolyognia, mert te terhes vagy? Ez egy tök átlagos dolog, nők milliói terhesek épp ebben a pillanatban. Ez csak neked ilyen nagy szám.

Mi van,ha a pasi azért üvöltözött, mert a te rossz parkolásod miatt ő elkésik a munkahelyéről vagy egy fontos találkozóról és mondjuk kirúgják? Miért csak az a fontos, h te most pocakos vagy és veled senki se üvöltsön, mindenki legyen zen, mert neked azt kívánja épp a lelkiállapotod?

ezek szerint akár szerencsésnek is gondolhatom magam. Bp-en dolgoztam, mikor várandós voltam, és amikor már viszonylag egyértelmű volt, h babát várok, akkor azért az esetek 90%-ban átadták a helyet, bár igaz, legtöbbször nők. volt, hogy a postán is megkérdezték, akarok-e előremenni a sorban.

egyébként, ha nem tudtam leülni buszon/villamoson, és nem csak öreg nénik/bácsik, vagy gyerekek voltak körülöttem, én egyik kézzel kapaszkodtam, a másikkal meg megfogtam a pocakom, hogy egyértelmű legyen a helyzet. ez általában segített, bár volt olyan is, hogy félrelöktek egy helyért (...)

tömegközlekedésnél nem azért várja el az ember, hogy helyet kapjon, mert nem bír állni, hanem hogy egy nagyobb fékezésnél nehogy elessen! terhesen nem olyan az egyensúly, mint baba nélkül...