Tényleg minden ember bunkó a terhes nőkkel szemben?
34. hetemben vagyok és sajnos azt kell tapasztalnom, hogy az emberek egyáltalán nem kedvesek. Figyelembe sem veszik, hogy hatalmas pocakkal vonszolod magad, hogy esetleg lassabban haladsz a zebrán vagy a lépcsőn... szóval inkább eltaposnának.
Tegnap volt a legdurvább esetem, ahol rosszul parkoltam és kilógott a kocsim (mivel képtelen vagyok kiszállni már a kocsiból ha csak 20 centi helyem van) és ő nem tudott elmenni mellettem. A boltban bemondták a hangosbemondón, hogy útban vagyok, persze azonnal rohantam kifelé. Én elnézést kértem, de pasas tajtékzott, üvöltözött, hadonászott, tényleg majdnem megütött, ahogy beszálltam a kocsimba rámcsapta az ajtót (szerencse, hogy nem volt még kinn a kezem vagy lábam) én pedig bőgve jöttem haza persze, hisz ilyenkor minden nő tökre érzékeny. Persze az emberek teljesen közönyösen nézték, hogy egy nagypocakos nőnek így nekimegy egy pasas, mondjuk nem is vártam, hogy bárki is segítsen.
És összesen egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kaptam egy kedves mosolyt az utcán, hányszor engedtek előre vagy adtak át ülőhelyet (ja nem, ilyen még nem volt).
Szóval igazából handycapnek érzem magam egyre jobban, mert nem tudom úgy megvédeni magam, mint máskor. Nekem egész nap melegem van, nehezemre esik mozogni és ráadásul minden a szívemre veszek, így tökre a tápláléklánc aljára kerültem a városi tömegben. Már utálok emberek közé menni.
Pár nap múlva kiiratom magam a dokival, én nem fogok így bejárogatni a munkahelyemre és kitenni magam ennyi stressznek.
Mondjatok legalább pár jó történetet, hogy jobb kedvre derüljek.
Veletek még nem volt olyan, hogy pl. metróra-buszra felszállva szerencsés helyen állok, és úgy gondolom, hogy el fogok érni egy ülőhelyet, de gyorsabban mozgó férfi kollégák elfoglalják, és azonnal lesütik a szemüket!!!!
Trolira alig tudtam felszállni, mert a vállamon lévő zacskó, és én a pocakkal fizikailag nagyobb volt mint a hely. Mindenki nyugodtan végignézte!
Tescoban sorbanállásnál 2x is beelőztek. Egyszer vissza akarták adni a helyet, jajjj kismama nem láttam felkiáltással!!! Mondom és ha nem kismama akkor lehet tolakodni?
1000 sztorym van :(
Én úgy gondolom, hogy ott és abban a helyzetben a visszavonulás volt a legjobb döntés. Igen, leállhattam volna vitatkozni és megvédeni magam, de amikor az orrom előtt üvöltözik és hadonászik egy felnőtt férfi, csak arra gondoltam, hogy ha megüt, baja lehet a babámnak, esetleg verekedés lesz belőle és az tutira nem hiányzik egy terhes nőnek. Ráadásul látszott, hogy normálisan nem lehet vele beszélni olyan ideges volt (egyébként egy teherautósról volt szó), akkor meg mit próbáljam neki magyarázni az érveimet és normálisan beszélni.
Egyébként valószínűleg beszállok a vitába és megvédem magam, üvöltözés és több is lett volna belőle. De mivel terhes vagyok ezért inkább menekülőre fogtam.
És az, hogy utána sírva jöttem haza szerintem megint nem elítélendő, gondolom veletek is egy kemény stresszhelyzet után előjön az ideg, az adrenalintól remegtek és terhesen ez nálam sírással párosult.
De köszönöm a sok vígasztaló szót, sajnos még jó sok idő kell, mire elfelejtem ezt a kellemetlen esetet, de tanulok belőle és örülök, hogy nem lett komolyabb baj belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!