Tényleg minden ember bunkó a terhes nőkkel szemben?

És mindenki kiragadta a parkolást... Kedves Kérdező, nekem eddig szinte csak pozitív tapasztalataim voltak, mikor a táppénzes papíromért megyek, az asszisztens megkérdezi a többi beteget, hogy nem baj-e, ha kiadja a papíromat, ne kelljen ott ücsörögnöm órákat... Ez kedves gesztus, mert senki nem mond nemet, mondjuk nem is szeretnék összeszedni valami bacit.

Persze engem felettébb idegesít, hogy mindenki úgy mosolyog rám a bevásárlóközpontokban, meg az sztk-ban, mintha haldokolnék, pedig csak terhes vagyok. Apropó SZTK, ott pl a terhes nőket előre veszik 1 bizonyos napon, és nem kell sokat ott állniuk. Persze láttam én már bunkó embert terhessel, és volt hogy én sem adtam át a helyem 12 óra után, de nem is várom el, hogy viszont megkapjam.

38hkm

Érdekes sok ember hozzáállása. Tény egy terhesség nem betegség, de azért egy más állapot, kényelmetlenségekkel, nehézségekkel, sokunknak csak kicsit, valamelyikőnknek nagyobbakkal. Engem még úgyneveltek (34 éves vagyok), hogy buszon idősebbeknek, terheseknek át kell adni a helyet, a párom szintén ilyen nevelést kapott, ez volt a természetes. Nekem nem ciki felállni és átadni a helyem, annak ellenére, hogy mikor én voltam várandós és naponta mentem már a végén NST-re busszal, egyszer akarta átadni egy szintén várandós csajszi a helyét. Szerintem nem nekem volt ciki, hanem a körülöttünk ülőknek.

Értem a kérdezőt, nyilván az, hogy szarul parkolt és úgy otthagyta az autót nem a legszerncsésebb, de ez akkor sem ok, hogy valaki fizikailag neki menjen, ha terhes, ha nem. Nem védem mert én is gyűlölöm, ha valakinek derogál úgy parkolni, hogy mást ne akadályozzon, de tuti, hogy azonkívül, hogy dühöngenék más nem történne. Amúgy az érdektelenség nagyon eluralkodott köztünk szörnyű, múltkor ahogy mentünk haza, a járda és az úttest közötti füves területen feküdt egy biciklis férfi, a párom megállt kiszállt az autóból és kérdezte, hogy segíthet-e, szegény ember 15 perce feküdt ott, mert nem tudott felállni és nem, nem volt ittas, csak egyszerűen mindenki szart rá, vagy egy másik példa, karácsony előtt a plázában (Szfvár)dugig emberekkel, elrohan mellettünk egy 8 év forma kislány hatalmas krokodil könnyekkel, egy másik nő és én voltunk az egyetlenek akik utána futottak, hogy mi történt és hol vannak a szülei, szegény elhagyta őket, vagy ők őt. A párom mondta, hogy elment melette egy idősebb nő és vihogva mondta, hogy biztos elveszett. Jah, igen ezt így kell lereagálni.

Hát, nem tudom, én a terhességem elején állandóan rosszul voltam a buszon, mindig szétrázott hazafelé, ekkor még nem látszódott rajtam, hogy pocakos vagyok, így nem is adta át senki a helyét, de nem is vártam el. Csak a hányinger ne kínzott volna... Sokszor alig bírtam elgyalogolni a lakásunkig. A második trimesztert tök jól bírtam, akkor volt olyan is, hogy én adtam át a helyem idős néniknek a metrón, ha más nem volt hajlandó, akkor majd' kicsattantam az energiától, így nem volt probléma állva közlekedni. A harmadik trimesztert már nehezebben bírom, nagyon sokat fáj a derekam, így jól esne néha leülni. De mostanában nekem is egyre több a negatív tapasztalatom:

1.) a kórházból jöttem hazafelé (kb. 35 perc az út, sok macskakövön), felszálltam a buszra, egy pasi ült az egyik külső ülésen, és már csak a mellette lévő belső hely volt szabad. Megkérdeztem tőle, hogy leülhetek-e, ő meg bólintott, de a világ minden pénzéért nem állt volna fel, így kénytelen voltam "bemászni" úgy, hogy ő ült, erre az a bunkó nekinyomott az előttünk lévő ülésnek... Pont a hasamat... Majdnem elbőgtem magam.

2.) múltkor készülök felszállni a buszra, két tinicsaj is rohan a busz felé, én már az ajtóban vagyok, mikor ők is odaérnek, és egyszerre ugranak fel kézenfogva, engem nekinyomva az ajtónak, és elkezdtek vihogni. Köszi.

3.) szállok fel a buszra, kisebbségi család elémtolakszik, én már csak az alsó lépcsőn bírok állni, kapaszkodni alig tudok, erre megjelennek az ellenőrök. Következő megálló, ajtó lassan nyílik, a kedves család meg engem majdnem lelökve a lépcsőről "menekül".

Vannak ilyenek, de ezeken túl kell lépni. A terhességet amúgy jól viselem, szerencsére nincs semmi problémám a derékfájáson kívül, viszont néha én is elbőgöm magam. (Múltkor pl. a JYSK-ben sikerült elsírnom magam, mert elég bunkón beszólt az egyik eladó, hogy ne vegyem le a polcról az ágyneműt... Pedig nem akartam kibontani, csak megnézni... De ilyenkor ennyin is elpattan a cérna, a terhesség már csak ilyen. :) )

20-as

Nem láttam azt a kérdést, nem kétlem, h tényleg egy bunkó írta, de azért vegyük figyelembe azt is, h valakinek igenis dühítő nézni azt, hogy a terhes nő egész nap ücsörög, falatozgat meg megy a pocaksimi Madonna-arccal, a másik meg majd megszakad, mert kettő helyett emel-cipel-futkos úgy, h neki még ebédidő se jár. Persze mindezt egy fizetésért. Az dühítette szerintem a dolgozót, h a kismama nem megy táppénzre, mert az kevés, dolgozni már nem tud (érthető okokból), de a fizu meg kell.

Továbbra se értem mért a parkoláson vagytok kiakadva,azt senki nem olvasta,hogy kiabált vele,meg akarta ütni és rácsapta az ajtót?

1: akkor se viselkednék igy valakivel ha nem lenne terhes

2: sietett és elnézést kért

3: látta,hogy nőről van szó egy terhes nőről,ha annak idején az ő terhes feleségével viselkedik így valaki a parkolóba ő mit szólt volna hozzá???

Én is le leszek pontozva de nem érdekel. Én tökre megértelek kérdező és a 2-3 mal ezelőtt íróval értek egyet hogy akkor se beszélnék viselkednék valakivel így (parkolási szitu ) ha nem lenne terhes vagy nem lenne nő, mi ez már HOZZÁNYÚLNI a kocsijához és rácsapni??? Én mondjuk nagyon vehemens típus vagyok tuti kiosztottam volna kiabálva hogy csapkodja a saját terhes feleségére az ajtót egész nyugodtan.

A válaszokból is látszik sajnos hogy mit várhatunk manapság és tudjátok ez a baj, hogy MINDEN átlagostól eltérő ne adj isten segítségre szoruló embertársunkhoz így állnak hozzá a fogyatékosoktól kezdve a kisgyerekeseken át a terhesekig, mindenki megkapja a "nagy tuti" beszólást hogy HÁT NE IS VÁRJON MÁST VESSEN MAGÁRA...

Kedves kérdező sajnos nem tudsz mit tenni mint túlélsz és próbálsz magadra a babádra és a titeket szerető emberekre összpontosítani és esetleg kicsit kiállni magadért ha bunkóság és méltánytalanság ér.

Sajnos nagyon sok a bunkó ember, és azok nem csak a kismamákkal bunkók, hanem mindenkivel.

De mellette szerencsére vannak nagyon jóindulatú, jólnevelt embertársak is, csak sajnos ők vannak kevesebben.

Mondjuk egy esetben én is nagyon pipa tudok lenni, ha valaki úgy parkol, hogy azzal az én közlekedésemet akadályozza. Mindig az villan be az agyamba, hogy ne adj Isten én a gyerekemmel rohanok az orvoshoz, mert rosszul van. Közben pedig azzal megy el az idő, hogy meg kell keresni azt az illetőt, aki volt olyan kényelmes, hogy elállta az utamat. Ilyenkor felmegy bennem a pumpa, és nem igazán tudok szépen beszélni a másikkal.

Az persze más dolog, hogy azért egy kismamával nem fogok ordítozni, meg csapkodni rá az ajtót.

Máskor próbáld elkerülni az ilyen helyzeteket, mert sajnos tényleg előfordulhat, hogy másnak ezzel nagy bajt okozol.