Kismamák, aki vesztett már el babát, és sikerült újra teherbeesnie mennyire aggódott?

Én az első vetélésem után 2-3 hónapig olyan mély letargiában voltam, hogy senki nem tudott kirángatni. Aztán megráztam magam és azt mondtam magamnak, hogy a stresszel csak akadályozom a kis jövevény érkezését hozzám, ezért abbahagyom ezt a betegséget (igen, ez egy lelki betegség volt). Következő hónapban már terhes is lettem.

Mindig is volt bennem egy természetes aggodalom (csúszós jégen el ne essek, meg ne üssem a hasam, ne igyak alkoholt), de semmi túlzott idegeskedés. Mert már maga az idegeskedés is árt a babának, pláne ha felesleges.

Egyébként mindig is aggódni fogsz valamiért. A 12 hét után a 37. hétig, mert onnantól már nem koraszülés. Utána a szülésig, hogy minden rendben legyen. És utána kezdődik csak az aggódás, eleget eszik/alszik/gyarapszik, nem áll-e le a légzése éjszaka, mikor emeli már fel a fejét/fordul oldalra/fordul hasra stb. Szóval valahol véget kell vetni a túlzott aggódásnak (hangsúlyozom túlzott), mert nagyon rá tudja nyomni a hangulatát a mindennapokra és a babád is meg fogja érezni.

Engem is néha elönt a túlzott aggódás, igenkor gyakorlom én is a fentieket.

Nekem AngelSounds szívhanghallgatóm van és nagyon megbízhatónak tartom. Még nem voltam 14 hetes, amikor már mindig megtaláltam vele.

Dokit és védőnőt kérdeztem, hogy nem árt-e a babának, de mindketten megnyugtattak, hogy nem!