Teherbeesésed története?

Terveztük, 2. hónapban sikerült is.

Együtt vettük a tesztet együtt csináltuk, így nem kellett elmondanom, mert látta. :D

Nem készültem rá sehogy, nem görcsöltem annyira rá, nem változtattam semmin.

Jövőhét kedden leszek 6 hetes, voltam már orvosnál, ahova jött velem párom, és azt mondta minden vizsgálatra is elkísér. :))

nagyon vágytam babára, leültünk és elmondtam a férjemnek, részemről itt az idő :D

mondta, hogy átgondolja, szólni fog ha ő is kész lesz rá.

nem is beszéltünk úgy róla utána, nem húztam az agyam, vártam türelmesen... :D

nem is tudom, talán egy évvel később állt elém, hogy végzett a gondolkodással, benne van :D

1 órával később meg is fogant a gyerekünk, nem váratott sokáig magára :)))

én be is paráztam, úgy éreztem, hogy túl hirtelen jött, mindenhol azt lehet olvasni, hogy pár hónapig próbálkoznak, mi meg csak 1x voltunk együtt.

szóval én nem is bírtam a tesztet nézni, kimentem a fürdőből, férjem jött a pozi teszttel és közölte a jó hírt :D

sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel, örültem is de nagyon féltem...

most a 2. felvonásnál tartunk, 1,5 éve szóltam, hogy részemről itt az idő a kistesóra, várom, hogy egyszer elém álljon a válasszal :)

utolsó éves egyetemista voltam. olyan szakra jártam amivel a kistérségekben tudtam volna elhelyezkedni. biztos munkahelyem volt a suli végéztével. de bekavartak. és úgy nézett ki hogy nem lesz munkahelyem egyhamar.

nálunk a baba már az első évben szóbakerült. tudtuk hogy egymástól szeretnénk gyereket idővel. szó mi szó, az egyetem mellet vállaltuk a babát. ekkor már 8 éve voltunk együtt.és már házasok is voltunk.a próbálkozásunk első hónapjában sikerült. együtt teszteltünk, először a nemvárt előtt pár nappal. az irtó halvány volt, de ő látta és már akkor boldog volt. rá egy hetére meg már majd kiúgrott a csík a helyéről olyan erős volt. nagyon nagyon boldogok voltunk.

szüleinket meglepte a hír mikor elmondtuk. én nagyon céltudatos vagyok, és azt hitték a szüleim hogy becsúszott baba. pár hónapra rá már ők is boldogok voltak. főleg hogy kiderült hogy kisfiú. apukám rebdesett az örömtől, pedig ő lányos apuka.

ekkor még élt minden dédije, és egy ükmamája is.

nem tudom elmondani menyire hálás vagyok azért, hogy Ő sikerül és velünk van. és azért is hogy megismerhette az összes hozzátartózoját.(sajnos azóta van aki elment)

most készüljük összehozni a kistesót. egy hétmúlva állunk neki probálkozni. reméljük most is sikerrel járunk.

most 24 vagyok. mikor a kisfiam született 22 voltam.

És Te kedves kérdező??

Elhatározás annyira markánsan nem volt, inkább "miért ne" alapon.

A tesztelés alatt épp mellettem borotválkozott, szerintem én jobban meglepődtem a pozitív teszten, mint ő. Néztem, erősödött a második csík, én meg ijedten "bmeg, bmeg, bmeg, bmeg, bmeg ez pozitív lesz, te jó ég!!". Ráadásul a hülye fejemmel munkahét közepén, reggeli rohanásban csináltam a tesztet.

Aznap pont annyira voltam használható a munkahelyemen.

3-4 hónap alatt jött össze, bár annyira nem készültünk rá és én se nézegettem/számolgattam semmit. Életmódon se változtattam, sőt, a terhesség legelején voltunk nyaralni. Na, ott ami a csövön kifért. Pia, cigi, nehéz kaják. Hazajöttünk, rá két napra derült ki, hogy terhes vagyok.

Akkor letettem a cigit és elkezdtem folsavat szedni.

Azóta megszületett, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Ébren érdeklődő, keresi a szociális ingereket, de közben nyugodt, egyedül is elvan egy játékkal. Pont tegnap kérdezte egy ismerős, hogy van-e olyan fotónk róla, amint nem vigyorog.

Átpörgettem az összes fotót és igen, van: amikor még újszülött volt és nem tudott mosolyogni, illetve amikor alvás közben fotóztuk.

Nagyjából egy éve voltunk együtt a férjemmel,mikor már javában szerveztük az esküvőt,és szóba került a baba téma is.Mivel nem akartam nagy hassal férjhez menni,ezért megbeszéltük,hogy az esküvő után nekikezdünk.Aztán úgy voltunk vele,hogy úgy sem biztos,hogy gyorsan összejön,így 4 hónappal az esküvő előtt már próbálkoztunk.Rá egy hónapra,pont karácsony előtt egy héttel pozi lett a tesztem.Sajnos karácsony napján elvetéltem.3 hónap múlva megvolt az esküvő,és rá 3 hónapra ismét pozi tesztem lett,de megint csak így jártunk.Elmentem orvoshoz,de nem foglalkozott velem.Aztán elkezdtük böngészni a netet,hogy mi segíthetne.Szedtem folsavat,meg vitamint,de semmi eredménye nem volt.A férjem közben tavaly augusztusban egy 160 km-re odébb lévő városban kapott munkát,neki költöznie kellett,de én egyenlőre nem tudtam utána jönni,kötött a munka,jó helyem volt.Úgy gondoltuk,megpróbáljuk így összehozni,és ha összejött táppénz,amúgy is kórházban dolgozom,szóval nyugodtan eljöhettem volna táppénzre.8 hónapig így ingáztunk egymáshoz.Sajnos a baba nem jött,így úgy döntöttünk,feladoma régi munkám,és utána költözöm.Találtam munkát.Minden kezdett a helyére kerülni.Adtunk magunknak időt,amúgy is új helyre mentem,legalább megszokom,azzal voltam elfoglalva,nem a baba témával.Azt beszéltül meg,ha ebben az évben nem jön a baba,akkor jövőre orvos.Nem foglalkoztam a ciklusommal,semmire sem figyeltem.Május vége felé viszont egyszer eszembe jutott,hogy már mintha meg kellett volna jönnie.Férjem épp vásárolni készült,kértem hozzon a szokásos tesztből.Az elsőt még aznap este megcsináltam,halvány de jól látható pozitív lett.Nagony örültünk,de azért a két vetélés miatt féltünk.3 nap múlva reggeli vizeletből megcsináltam a másodikat.A teszt csík és a kontroll csík szinte egyforma erősségű volt.És mindez egy hónapra rá,hogy férjem után jöttem.Azóta már lassan töltöm a 19.hetet,és minden a legnagyobb rendben van.Az életmódomban akkora változást nem vezettem be,hiszem dohányozni,meg alkoholt fogyasztani eddig sem tettem.Talán kicsit több zöldség meg gyümölcs lecsúszik.Január 24.-ére várjuk,sajnos takarja magát szóval nem tudjuk mi lesz,de nagyon boldogok vagyunk.

Bocsánat ha kicsit hosszúra sikerült.18+4 hkm. :)

Terveztük, de jóval későbbre, szóval nagy meglepetés volt. Először nem örültem neki, egészen addig hallani sem akartam róla, amíg meg nem láttam a 8 hetes UH-on a pici pacát, onnan le sem lehetett lőni, úgy vigyorogtam. Apuka első pillanattól örült neki. 8 hetesen derült ki a terhesség, addig volt pecsételő vérzés is, szóval jó sokára teszteltem, azt hittem, valami egyéb gond van a háttérben. Most tervezzük a kistesót, remélhetőleg 1-2 hónapon belül élesben mehet e dolog.

Apuka úgy tudta meg, hogy neki dolga volt, amíg én reggel otthon maradtam tesztelni, aztán később találkoztunk, felvett kocsival, én meg csak ültem bambán az autóban, mire megkérdezte: Terhes vagy? Szóval "nagyon" romantikus volt... :) Nem éreztem magam felkészültnek babához. Felnőttem közben hozzá. És imádom :)