Valóban elítélendő, ha a terhességet végigdolgozom?

Nem írtad, hol jársz a terhességben, de gondolom, még az elején, közepén.

Te döntöd el, hogy mennyit bírsz, a fontos az, hogy felismerd, mikor jön el a pillanat, hogy már nem megy a munka.

Tudom, közhelyesen hangzik, de munkája sok lehet az embernek, de ezt a gyereket csak egyszer hordhatod ki és szülheted meg. Ha te jól érzed magad, az orvosod sem látja akadályát, dolgozz. Egyébként a vége szokott a húzós lenni, kb. 8 hónap körül, amikor már semmi se jó. Se ülni, se menni, átmész "kismama-buddhába", jön a fészekrakó ösztön, és lehet, hogy a most álommelót gyűlölni fogod. :)

A 8 hét iszonyú kevés. Nem tudnám elképzelni, hogy az alig két hónapos kisbabámat egész napra másnak adjam. Na, ott lőnének az én munkámnak, mert folyton a bébiszittyót hívogatnám, folyton a gyerek körül járna a gondolatom.

Egyébként tényleg érdekes, hogy az agyonajnározott "külföld", meg WHO ajánlás...és ott nem adnak lehetőséget a hosszú szoptatásra.

Szerintem a babával nem szülés előtt kell foglalkozni, addig teljesen jó helye van bent... Én is dolgoztam majdnem végig, végig dolgoztam volna, ha nem kerültem volna kórházba 34 hetesen.

Viszont a 8 hetet nagyon kevésnek találnám. Igen, megoldják. De - most le leszek pontozva - társadalmi szinten vannak következmények. Felnőtt egy-két teljesen kötődésmentes generáció. Nem csak etetni kell egy gyereket. Én megőrültem volna, ha nem láttam volna pl. mikor először sikerült egy tárgyat megfognia, átfordulnia, felállnia (azt nem láttam, pedig csak pár percig nem voltam vele), vagy ha nem velem tette volna meg az első lépéseit. Ezeket az időket semmi nem hozza vissza. Nem élünk nagylábon egyébként, de meg akartuk oldani, hogy itthon lehessek, így - eddig - meg is oldottuk.

Ezzel nincs gondja anyósodnak?

De mindenki el tudja dönteni, hogy mi a fontosabb számára, nem kötelező úgy gondolkodni, mint én. Ha nektek jó úgy, akkor úgyis megoldjátok majd.