Valóban elítélendő, ha a terhességet végigdolgozom?

Nézd, nem írtad, hogy hol élsz, de gondolom nem beprotezsáltak abba a zsíros vezetői, igazgató helyettesi állásba, mert ha protekció(apuci,anyuci, nagybácsi, stb.) jóvoltából vagy ott, akkor mondanám, hogy hagy ott és a protektorod majd ha a gyerekcécó lezajlott, szerez másikat, ha kellően messzire ér a keze...

Mivel - ha jól értem- te ezért küzdöttél, és nem az a típusú anya vagy, aki - mint a nővérem- alig várta, hogy lebabázhasson és azóta csak neki él, a férje meg dögöljön meg a lélekölő rabszolgamunkában, izzadjon, üsse a vasat tiszta erőből a gyárban, 12 órában a 42 fokban. Szóval menj vissza, de mindig legyen elegendő tej otthon, amikor meg megjössz munkából - túlórát egyelőre ne vállalj, kérd, hogy értsék meg, még szoptatsz, anyai dolgaid vannak, a 12 óra nem fér bele(meg semmilyen túlóra), így vállalod, amit meg így nem tudsz, azt max. otthon, ha lehet otthonról is dolgozni.(Legtöbb helyen van remote desktop, távoli asztal elérhetőség, gondolom, ha te vagy a dirihelyettes, akkor vagy tudod ezeket az adatokat, vagy ki tudod kérni a cég informatikusától.)

S egy súlyos, vaskos kijelentés a végére:

Ha a férjedet képes megbolondítani az anyósod(az ő anyja), akkor nem volt szerelmes(nem szeret) beléd. Vagy ha volt is, már nem az. Szerintem.

Igen borzasztóan elítélendő! Minden olyan, amit az anyósod máshogy csinálna, mint ahogy te, az minden-minden főbenjáró vétség és súlyosan elítélendő! Ha veszélyeztetett terhesként otthon feküdnél hónapokig, akkor meg hisztis lennél, és az lenne elítélendő!

Még szerencse, hogy egy embernek csak egy anyósa van...

Én őszintén szólva irigyellek, nem vagyok vezető beosztásban, de szerettem volna jól viselni a terhességet és végigdolgozni, de sajnos nem úgy jött össze.

Ennél egyébként sokkal nagyobb problémának gondolom a 8 hetes szülési szabadságot, pontosan tudom, hogy ezt manapság nem divatos hangoztatni, meg hogy külföldön másképp van, de az senkit nem érdekel odakint, hogy a gyereknek mi a jó?

Én biztos becsavarodnék, ha nem lehetnék otthon a gyerekemmel legalább egy évet, de inkább többet. Nehogy félreérts, ezt sem tartom elítélendőnek, csak nem értem, hogy külföldön erre miért nem figyelnek oda jobban.

Egyébként minden elismerésem, és csak azzal foglalkozz, ami szerinted a helyes.

Ugyanez a helyzet, mint 14-nél. Teljesen egyetértek vele. Mi is úgy gondoljuk, hogy most az első 3 évben csak a gyerek fontos, a karrier lehetősége megvár.

Kérdező! Persze nem elítélendő, én is dolgoztam majdnem a végéig, de az a 8 hét nagyon kevés idő. (azt meg, hogy itthon mennyire vagyunk elkényeztetve - akármennyire vigyorgósan írtad ki - gondold át a mo-i körülmények ismeretében. Ma 3 évig vagy az marad itthon, akinek nincs hova visszamennie, vagy az aki ezt "megteheti", mert a férje jobban keres az átlagnál. De iszonyat kiesés nekünk is anyagilag. Sokan ilyenkor a korábbi tartalékainkat éljük fel.)