Bulimiás vagyok, és már rettentő bűntudatom van, most jutottam odáig, hogy már nincs szivem hánytatni magam. Mennyit árthattam?

Hidd el, senki nem ítélkezett fölötted.

Én sem, pedig én az első válaszoló vagyok. :)

Lehet, hogy durván odavágtam a dolgokat, megbántani nem akartalak, de dühítenek a hasonló dolgok.

Mert ezzel ártasz a babádnak, de ezt te is tudod.

És akkor belegondoltam a saját helyzetembe, 10 éve várunk erre a babára, végre sikerült, a csillagokat is lehoznám az égről, senkinek nem kívánom a fájdalmat, amiken keresztülmentem érte, és akkor itt vagy te. Tudtál volna, tudnál tennei azért, hogy neked jobb legyen! Mert felelőséggel tartozol érte. Az ő egészsége az első.

Lehet, hogy ez bírálás, de minden kismama így reagálna erre.

Keress fel pszichológust és boldog babavárást!

Ha nem mindennapos a falás-hánytatás, valószínűleg semennyit nem ártottál fizikailag a babádnak. Viszont a bűntudattal, szorongással árthatsz. Ha nincs már szíved hánytatni magad, annál jobb, ne tedd!

Hidd el, tényleg tudom, milyen ez, magam is bulímiás voltam. Nagyon vágytam a babánkra és megpróbáltam urrá lenni a dolgon. Mióta itt növekszik a pocakomban, képtelen lennék önhánytatásra. Ha rád is jön a falási roham, a hányásig akkor sem szabad eljutni. A plusz kalóriáktól alapvetően semmi bajod nem lesz, ha nem mindennapos a dolog, még különösebben hízni sem fogsz. De még az sem tragédia, teljesen mindegy hány kg-mal leszel több. Te most nem csak magadért vagy felelős, hanem a benned növekvő kis életért. Boldognak kellene lenned, s kiélvezni ennek a 9 hónapnak minden percét, hogy a pocaklakód is azt érezze, igen-igen, itt nagyon várják. Ha igazán anyává szeretnél válni, meg tudod tenni a gyermekedért, hogy felhagysz az önhánytatással. Hidd el!