Lehet ebből még baba vagy ne is reménykedjek?

Sziasztok. Szóval a végére is értünk a dolognak. Sok dolgot tanultam, kár reménykedni,mert addig ideges az ember, illetve az internet ezzel kapcsolatban pont nem jó vigasz. Persze mindig megtalálja az ember azt a választ amit hallani akar, csak aztán mégse úgy lesz.

Szóval tegnap voltam az uh-n és nőtt...vigyor, öröm abban a pillanatban, majd hozzáteszi a doki,hogy nem eleget...Sose fog már kiderülni mennyit is pontosan,mivel szaladt ebédelni. Azt mondja lehet,hogy elhalt. Kérdeztem,hogy okés, ezt eddig is mondogatták mégis nőtt, fejlődött, nem volt panasz vagy gond se, most akkor mennyire biztos? Hát nem biztos, majd lesz még egy uh amikor eldől. DE! Azért ha barnáznék, vagy véreznék akkor irány a korház, ha hazaérek készítsek össze kórházni cuccot ami mindig nálam lesz. Az uh-os asszisztens már vizsgálat közben elment ebédelni így a papírjaimat se onnan kaptam ki.

A másik helyre behívnak, üljek le....kitölti a papírokat, majd elmondja mivel hova menjek.Ok.Ülök várok és elkezdi...labor...mondom jó, az már volt is. De akkor aznap letudhatnám az altató orvosi vizsgálatokat is...Mondom MIT???? Hát a műtét elött kell.Dehát milyen műtét? A világ összeomlott bennem. A doki semmit nem mondott, még bíztatott is. Szólok a nőnek,hogy dehát nem erről volt szó, meg még egy uh,erre mondja,hogy igen, lesz, a műtét elött...meg amúgy se tudna időpontot adni még egy szimpla vizsgálatra, mert tele vannak. Akkor ott faggatott még,hogy akkor mi mikor legyen, még a héten le akarták tudni, még az időpont meghatározása is sürgető volt,merthát ebéd lesz (11:30 körül volt amúgy). Közöltem vele,hogy köpni nyelni nem tudok, sokkba vagyok, az orvos bíztat, itt meg már mihmarabb műtét,foggalmam nincs mi legyen. A magándokim hétfőn van, azt akarom,hogy ő mondja meg a frankót.Szóval eltoltuk a dolgot. Elintézte,hogy majd hívjam még aznap és kérjek időpontot műtétre....tök jó, mint egy hotel :S ...Magándokit hívtuk, szabin volt,meg hát különösebben nem is érdekelte, biztos így van ha azt mondják. Sírás ezerrel, mindin megvolt, még a dühkitörés is...szidtam én mindenkit és mindent,hogy miért ez van. Kerestem azt az 1% lehetőséget, ami talán van is, de rájöttem,hogy felesleges. Vannak szép sikersztorik mikor hopp, mégis ott van, de ez nem az. Szóval szépen lenyugodtam, összepakoltam és várok...Két hónap múlva meg kezdődhet minden előlről, talán nem ez lesz a vége...

Köszönöm mindenkinek aki nyugtatott meg szurkolt!Sokat jelentett, hozott egy kis nyugalmat a sok idegeskedésbe. További sok jót mindenkinek!

Köszönöm a kedves szavakat. Ha lesz bármi csoda természetesen megírom. De most felmerült bennem a kérdés,hogy akkor lehet jobb lenne ha a természet oldaná meg és nem az orvosok? Kicsit félek,hogy nagyobb bajt csinálnak mint hasznot, ugyanis itt Szekszárdon rémhíre van a kórháznak. De attól is félek,hogy ha meg nem hagyom,hogy kiszakítsák lelkem egy részét mesterségesen akkor nekem lesz bajom és végül aggódok,hogy bárhogy is döntenék elszúrom az újabb esélyt egy babára.

Amúgy mára már kicsit megbékéltem, vége a nagy sírás és hisztis vádaskodás rohamoknak. Kezdem felfogni egyáltalán a dolgot, már a kórházi cucc is készül, csak ilyen nehezen még sosem pakoltam be...

Aggaszt az is amit a doki mondott...2 hónap...egy örökkévalóság lesz,és még akkor se biztos semmi :(