Párom elakarja vetetni a babánkat, én nem, mit tegyek?

Megijedt a felelőségtől...

Azért jól kibabrált Veled a kedves rokon.Ki tudja minek teszed ki magad ha megtartod a babát? Ha nem tartod meg az is nagyon fájdalmas.Arról nem is beszélve ahogy írod Részeről nem közönbös ez az ember.Nem tudnál vele beszélni? Lehet hogy csak nagyon megijedt.Hány éves a fiú?

Hallgasd meg, miért szeretné elvetetni. Az egészségügyi probléma tényleg nagyon komoly lehet másod unokatestvéreknél, még akkor is ha nem fizikális hanem értelmi visszamaradottságról lenne majd szó (tapasztalatból mondom! :( ). Genetikust én AZONNAL felkeresnék!! Nem bármilyen orvost, hanem ahogy írtad, a lehető legjobb genetikust. Nincs nehezebb mint egyedülálló anyaként, rossz anyagi körülmények között egy sérült gyermeket nevelni!! Ha ennek az esélyét nem lehet kizárni (/nagyon minimálisra csökkenteni), akkor én elvetetném. Bár biztos hogy egész életemben bánnám és gyászolnám. :( De még úgy is. Egy sérült gyermek egész életedben (nem 5, 10 vagy 15 évig, hanem AMÍG ÉLSZ) hatalmas teher, nem csak neked. Egy gyermek elvetetése is nagyon nagy fájdalom, de SZÁMOMRA az kisebb, mint egész életemben sérült gyermekkel élni, majd sérült felnőttel, mert a gyerek előbb-utóbb felnő! Nem tudom, a párod mennyire a kockázat miatt, és mennyire a hirtelen jött felelősségtől ijedt meg. De szerintem hogyha a baba egészsége és jóléte miatt szeretné elvetetni a gyereket, akkor én megfontolnám amit mond. Főleg hogy azt mondod szereted őt, meg eddig minden rendben volt.... szerintem ő is csak a legjobbat akarja mindannyiótoknak. Az ő véleményét higgadtan meghallgatva, értékelve döntenék, hiszen mégiscsak azt lenne a legjobb, hogyha közösen, egy családként tudnátok felnevelni egy gyereket! A genetikai vizsgálat UTÁN lehetséges, hogy ő is megnyugszik, és ő sem akarja majd elvetetni a babát. Szóval első körben irány a doki, utána az eredményektől függően a pároddal KÖZÖSEN értékeljétek a szituációt. Ha az egészségügyi kockázat már kizárható, lehetséges, hogy ő sem szeretné már többet elvetetni, hiszen írod, hogy Ő szerette volna, hogy legyen gyermeketek, és hogy az elején örült neki, hogy szeret téged... szóval, próbáld menteni a kapcsolatot (is) szerintem. (Szerintem! Ez csak egy vélemény, és nem vagyok szakember...)

Igaz,nálunk nem tervezetten és másodikként jött a legkisebb,de a párom reakciója ugyanez volt. Már be is volt fizetve az ab,de odafelé menet együtt sírtunk,megálltunk a kórház előtt,egymásra néztünk... És nem mentünk be. Megszokta a gondolatot,elsőre biztos ő is megijedt,én is. Már a 25.hétben vagyok,kislány lesz. Ha belegondolok,hogy csak ennyim múlik egy élet,a hideg kiráz. Nálatok más a helyzet mondjuk,nem tudom mi a baja a párodnak,de érdekes. Ismerősi körben is ugyanez volt,a csaj elment ab-ra és kitette a srácot. Csak akkor tartsd meg,ha elég erős vagy egyedül is felnevelni,ez azért nem kis dolog,főleg a lelki és anyagi része.