Mi lesz így velünk? Nem látom az út végét

akkor hosszú hónapoknak nézel elébe...:O

Remélem nem kezdi ki a kapcsolatotokat az unalom!

Én is elég gyöszmékelős voltam világ életben. El nem tudtam képzelni, mit lehet otthon csinálni nap, mint nap.

A terhességem alatt csináltam:

- egy informatikai német középfokú írásbelit 16 hetesen

-33 hetesen nekifutottam a szóbelinek-de 56 %-nál elhúztak! Az a fránya 4 %!

-Szülés után 6 héttel elkezdtem a diplomamunkám, mikor a fél éves lett beadtam a 88 oldalas munkám bírálatra

-jelenleg 8 hónapos a fiam, és a januári államvizsgára készülök

-márciusban nekifutok még egyszer a szóbelinek német informatikai szaknyelvből középfokon

-nyáron el akarok kezdeni egy SQL programnyelvet tanító tanfolyamot (3 hónap)

- még ősszel egy angol tanfolyam jöhet, bár akkor már bölcsibe szoktatom a fiam

-mire 1,5 éves lesz, és bölcsibe jár, akkora már én is mehetek vissza dolgozni.

Volt időm tanulni legalább. Munka mellett sokkal nehezebb az embernek képeznie magát. Már pedig:

A munkaerőpiacon mindig van nálad jobb!!

Érdemes kihasználni ezt a nyugalmi időt. De fontos, az időpont! Minden tervedhez kötni kell egy határt.

És akkor gyorsan elrepülnek a hónapok, évek. A kapcsolatod is megmaradhat. :)

Persze ez csak egy tanács...egy gyöszmékelős lánytól...

Nem lesz hasznos a válaszom, de akkor is ez a véleményem: a baba előtt kellett volna meggondolni, hogy összeilletek-e, kibírsz-e vele egy életet úgy, hogy ennyire különböztök. Szerintem nem fog működni, ha egyikőtök sem hajlandó kompromisszumra, és nem érzi jól magát abban az életrimusban, amiben a másik. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a baba nem jó ragasztóanyag, és alkalmazkodás hiányában ha nem most, akkor később fogtok elválni - és nem biztos, hogy nálad marad a gyerek!

Mellesleg a gyerek, ha megszületik, jó sokáig otthon fog téged ragasztani, főleg, ha szoptatsz. Nem fogsz tudni jönni-menni a haverokkal. Be kell látni, hogy a család másféle életet követel: alkalmazkodni kell másokhoz, áldozatot hozni, ilyenek.

szia!megértelek, nálunk ráadásul bescúszott, az apukát alig ismertem, viszont 30 évesen képtelen voltam abortuszra, meg amúgy is...mondtam neki, hogy én nem vagyoms szerelmes, ennek ellenére össze akar költözni.

ez egy kicsit rosszabb helyzet, csak hogy megnyugtassalak...:)