Az újszülött egy szobában aludjon e velünk vagy a saját szobájában?

Én meghalnék, ha nem lenne ott mellettünk. Még az a 2 méter is messze van, ahol a kiságya honol... :)

Mindig szagolnám, érezném a bőrét...

Ettől függetlenül megértem, ha valakit megnyugtat a másik szoba+légzésfigyelő rendszer is. Én nem ez utóbbi típus vagyok, ennyi.

Szerintem ahogy te érzed. Ne hallgass igazán senkire sem, pláne a környezetedben. Te tudod neked, nektek a pároddal hogyan jó, aztán ha valakinek nem tetszik a döntésetek, ha így ha úgy, akkor hazamehet és otthon azt csinál amit akar, de ti is a ti otthonotokban. Úgyhogy ami neked jó, az jó a babának is. Esetleg próbáld ki így is úgy is, látni fogod neked hogyan jó.

De amúgy én magunknál tartottam, az ágyam mellett volt a kiságya. Én így éreztem biztonságosnak. meg hát igen, az illata is magáért beszél. Csak egyszer kisbaba. De ez én vagyok. :)

Külön :)

2 hét után egyszer az ő szobájába aludtam... Na többet nem... Minden szuszogására felébredtem, nem voltam túl pihent reggel...

Ha van légzés figyelő, akkor nyugodtan külön :)

Én az első gyerekkel az egy szobás módszer mellett voltam. 3 óránként evett éjjel és nem lett volna túl praktikus másik szobába szaladgálnom tisztába tenni+etetni. Mert mig picike ez igy megy...

Aztán amikor felsirt éjjel, nagyon jól jött, hogy a kezemmel is elértem a kiságyat. Volt amikor elég volt átnyulnom hozzá, nem is kellett kivennem, és megnyugodott. Aztán amikor átaludta az egész éjszakát, akkor külön szobába került.

Most a második babámat várom. És bár van külön gyerekszoba, mégis úgy tervezem, hogy ez első időkben magam mellé teszem a kiságyat. Nekem is megnyugtatóbb, ha ott van és jól jön ilyen "lusta" anyukának mint én vagyok.

Ez a helyzet nálunk, de mindenki másképp csinálja.

Most a második babámat v

Ó, szerintem ez teljesen a babától függ. Van aki azért nem alszik mert nem érzi az anyukája bőrét, illatát, van aki azért nem mert felébred a szülei minden moccanására.

Ha megszületik a babád, úgyis megtapasztalod, hogy NEKI mi a jó és szerintem ez a legfontosabb.

Az első kislányunk csak akkor Tudott nyugodtan aludni, ha távolabb volt tőlünk, így a saját szobájában saját ágyacskájában aludt.

A kisfiunk épp az ellenkezője, Neki nagyon fontos volt a közelségem, éjjel nagyon sokszor szopizott is, így egy ágyban aludtunk. Éjjel mindig felém volt fordulva az arca és odabújt. Nagyon édes volt! Én éppolyan "pihent" voltam mint az első gyereknél, hiszen félálomban fekve szopiztattam. Így ez nem jelentett terhet.

Ma már 4 éves nagyfiú aki éjjel úgy alszik a saját ágyában 2 éves kora óta mint a bunda!

A legkisebb lányunk egy harmadik típus, szereti ha éjjel hozzábújok és álomba visszacicizi magát, de utána átfekszem a saját ágyunkba, különben nem alszik nyugodtan ha mellette fekszem. Így egy szobában vagyunk, de külön ágyban. Most lett 17 hónapos és már egy hete átalussza az éjjeleket. Lehet másnak későnek tűnik, de én inkább sajnálom, hogy kimaradnak az éjjeli szopik, szerettem azt a csöndet, idillt, mikor csak mi ketten vagyunk és csak rá tudok figyelni (3 gyereknél ez ritka pillanatok egyike) :)

Hiszem, hogy fontos nézni a pici igényeit és alkalmazkodni hozzá, szépen fokozatosan vezetni be a mi világunkba és szokásainkba, kötődve nevelni és meghagyni a saját ritmusát.