8+3 hetesen nincs szívhang?

Csak azt nem értem, hogy ma mért szurkál, nyilalgat bele az alhasambe a fájdalom, meg mért feszült szinte egész nap a hasam. Jó lenne tudni, hogy jót, vagy rosszat jelent. Most kezdett el nyilalni. Az interneten föllelhető tüneteggyüttesek kétségesek. Írja, hogy hüvelyi folyás ha szagtalan, színtelen, akkor normális, és egyeseknek semmi bajuk nincs és fehéres folyásuk van. De írja, hogy fehéres folyás fertőzésre utal. Hát nekem kezdettől fogva az van, de csak most van egy kis fertőzésem, amit kezelek is. Hol vizes, hol fehéres folyásom van, de mindig szagtalan. És a fájdalomra is azt írja, hogy előfordul normál terhességnél, a vetélésnél meg azt írja, hogy nem jó, ha fáj...hátfájásra ugyanezt írja...szóval nem tekinthető szerintem se jó, se rossz tünetnek. Egy oldalt elolvastam, ahol a vetélés tüneteiről ír és jóformán mindent leírt, ami a természetes, egészséges terhességnél is előfordulhat egy másik oldal szerint. És olyan képtelen dolgok is benne voltak, mint a lábfájás...csak tudnám mi köze a lábfájásnak a vetéléshez...Ez olyan, mint a fejfájás csillapító gyógyszer betegtájékoztatóján a mellékhatások sora: gyógyszer mellékhatása: fejfájás...mért nem azt írják oda, hogy nem használ? :D

Egyébként hátfájásom is van, szóval nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz.

Idegtépő a várakozás. Péntek 9-re kell mennem. A csaj nem mondott semmit, csak annyit, hogy 9-re menjek, hogy ez legyen az első dolog reggel...én ebből annyit szűrtem le, hogy éhgyomorra menjek, mert lehet befekszem kaparásra.

Azt hiszem most jobban fogom bírni, mint legutóbbi vetélésemet....majd csak belejövök. Csak kicsit félek a kaparástól. Nem is igazán a fizikai fájdalomtól...csak az utána lévő ürességtől. Meg aztán ez olyan sztk-s műtét, félek, barbár munkát csinálnak és hiába dönteném el, hogy belevágunk még egyszer, ha egyszer tönkrevágták a méhemet.

Jobb, ha úgy megyek oda, hogy nem számítok semmi jóra, így hátha nem fogok sírni. Altatásban végzik ugye? Elalszol, még ott van benned, mire felébredsz már ki is pakoltak. Remélem nem kell ott éjszakáznom...egyedül.

Azért is választottam a pénteket, mert péntektől keddig szabin vagyok. Így begubózhatok pár napra.

Ha meg csoda történik...akkor nem hiszem, hogy el tudom titkolni odabenn a munkahelyemen a fülig érő vigyorral a képemen.

Már nem is tudom, hogy mért van gyenge hányingerem. A helyzettől, vagy a terhességtől, vagy csak fals tünet, mert még van bennem hormon.

Még 3 nap.

Köszönöm szépen az érdeklődést. Sajnos az én sztorim nem Happy End. A héten felkészültem a rossz hírre. És 1-2 nappal ez előtt már elbúcsúztam tőlük egy dallal. Véletlen akadtam rá a youtube-on.

http://www.youtube.com/watch?v=CacTCMj71dA

Most is ezt hallgatom, miközben potyognak a könnyeim...

Segített ez a dal, minden szava szívemből szól.

A legszebb dal, amit valaha hallottam.

Ma reggel bementünk, és tudtam, hogy talán még láthatom őket...és láttam őket, kértem fotót, talán őrültségnek tűnik....de muszáj róluk valamit megtartanom, hogy egy darabka maradjon belőlük. A kisbabáim kezdtek felszívódni, az egyik már alig látszott. De ott aludtak egymás mellett. A nővére 3 lehetőséget kínált: Várni még picit, de azt nem javasolja, mert már vártunk egy hetet. Így vagy befekszem műtétre, vagy gyógyszert ad, ami beindítja. Elbeszélgettünk a kockázatokról és úgy döntöttem, hogy a gyógyszer mellett maradok. Azt mondta további két lehetőségem van. Szájon át bevenni ott előtte, vagy hazahozni és a hüvelyembe helyezni. Itthon akartam elkezdeni, és hüvelyen keresztül azt mondta, hogy gyorsabb. A következő 48 órában elkezdődik, ezt ígérte. Hazajöttem, lefeküdtem az ágyra, és fölhelyeztem a 4 gyógyszert remegő kézzel, könnyezve.Kezembe vettem a képet, és még egyszer elbúcsúztam a dal szavaival a babáimtól, kértem őket, várjanak rám odafönn, ha én is egyszer meghalok, majd nyissák ki nekem a kapukat, de addig is, szeressék egymást, mert most már 3-an vannak ott egymásnak. Aztán kértem lányomat, szeretgessen meg kicsit. Odafeküdt mellém egy kicsit, olyan jó volt átölelni és sírni a vállán, miközben ő rámnézett és azt mondta: Anyuka, nem lesz semmi baj, csukd be a szemed, nekem van szivecském. És közben simogadta az arcom. Elálmosodtam kábé 1 órával a gyógyszer bevétele után, elaludtam, de már kezdtem érezni kisebb görcsöket. Teljesen kiütött a gyógyszer. Most ébredtem, elmentem pisilni, és látom, hogy elkezdődött. Most enyhe görcseim vannak, kábé menstruációs.

A legrosszabb, hogy soha sem láthatom az arcukat, nem hallhatom ahogy nevetnek-imádom, ahogy a lányom nevet-, soha nem mondják, hogy anyuka, szeretlek, nem simogathatom meg a hajukat, nem vigyázhatom az álmukat, nem látom az első lépéseiket....

Egyébként már odabenn a vérnyomásom kicsit magasabb volt a hőmérsékletem is 38.1 volt, talán amúgy is készült a szervezetem a vetélésre, mert legutóbb is kábé így kezdődött.

Kérdeztem, hogy kivizsgáltathatom e magam, mondta, hogy 3. után szokták és mivel fiatal vagyok nincs okom rá..én meg mondtam neki, hogy nincs értelme tudatlanul még egyszer összetörni a szivem, mondta, hogy kérhetem a dokim. Ha nem akarja, el fogok menni magánhoz.

Tudom, hogy már nem éltek, mégis úgy éreztem, az én kezem által halnak meg...hiszen én veszem be a gyógyszert..tudom, hogy ez nem így van, talán csak muszáj valakit hibáztatnom, és mivel nem akarom másra kenni....

Kedden kezdek el dolgozni, addig bezárkózhatok.

Lehet elmondom az otthoniaknak, habár nem tudom, hogy okozhatok e nekik ekkora fájdalmat, és aggódást, de félek, hogy a következő hónapokban célozgatnak majd a gyerekvállalásra...de kicsit úgy szégyellem az egészet...hogy nem vagyok képes többé életet adni...tudom, az eszem tudja, hogy ilyet nem szabad mondanom és gondolnom...vívodok.

Masszív gyógyszert kaptam, közbe felgyorsultak az események. Azért hihetetlen, hogy mire képes ez a gyógyszer. Kérdés miért nem ezzel próbálkoznak először mindenütt. Ha nem működik, műtét.

Remélem minden rendben lesz és szépen kitisztulok.

Most először kivizsgáltatom magam, aztán kezdünk el újra próbálkozni.