8+3 hetesen nincs szívhang?
Most jöttem haza magán ultrahangról. Külföldön élek, ez az első uh-om. Mensi szerint 8+3 vagyok. Tudom, hogy melyik együttlétből születhetett és hogy valószínű mikor volt beteérésem. November 19.-én jött meg utoljára. December 2.-án voltunk együtt és csak ekkor voltunk együtt. Másnap volt valószínű peteérésem, mert éreztem és pozit is teszteltem. A két csík egyforma erősségű volt. December 13.-án pozitívat teszteltem. Ekkor voltam 3+3 hetes. Tehát elég valószínű, hogy tényleg akkor volt peteérés és fogantatás.
Kezdettől fogva volt egy érzésem. Az volt az érzésem, hogy ikrek. (Családban nem fordult még elő iker terhesség egyik oldalról sem) De az volt az érzésem, hogy a magán uh-on azt fogják mondani, nincs szívhang, és hogy el fognak küldeni kaparásra, de az volt az érzésem, hogy ott találni fognak szívhangot.
A szonográfus ahogy a hasamra tette a készüléket, azonnal láttam,hogy nincs szívhang. Nézte-nézte, kérdezte volt e vérzés, fájdalom. Én mondtam, hogy nagyon-nagyon kicsi. Ez azt jelenti, hogy 7+4 és 7+5 hetesen volt, de első nap kábé egy 3 cm hosszú, cérnánál is vékonyabb piros csík, de nagyon nagyon vékony. Következő nap meg egy alig nagyobb pötty, mint egy mákszem. Voltak kis györcsei is, de úgy gondoltam, az még belefér. 5 perc keresgélés, méricskélés után azt mondta, hogy sajnos nem talált szívhangot és az utolsó percben láttam meg, hogy ketten vannak. Megmérte őket az egyiket 7, másikat 6 hetesre becsülte. Abszolút semmi mozgást nem láttunk.
Hazafele persze sírtam. Valahogy nem tudom rávenni magam, hogy bemennyek kaparásra.
Volt már egy vetélésem, 7+2 hetesen kezdtem el barnázni, de akkor folyamatosan és kicsit több volt. 11+6 hetesen vetéltem el akkor, és akkor azt mondták, hogy 5 hetes lehetett, magzat felszívódott.
Úgy érzem, muszáj egy hetet adnom nekik. Muszáj egy hetet adnom a csoda lehetőségének. Holnap dolgozok, leghamarabb utána megyek be korházba. De szerintem ott is azt mondják, hogy várnak 1-2 hetet, mert mikor elvetéltem, akkor is még volt bennem valami és mondták, hogy várnak 2 hetet, hátha kijön magától. És hallottam, hogy Mo-on is sok orvos ad 1-2 hetet, hátha kitisztul magától.
Én is azt szeretném, hogy most az egy hétben döntse el a szervezetem, mit akar...tesz egy csodát, vagy kiveti magából. Ha nem akkor kaparás. De muszáj adnom neki egy esélyt...mi van, ha megtörténik a csoda? Megéreztem, hogy ketten vannak, hogy nem lesz szívhang, hátha a folytatást is megéreztem...vagy megkattantam?
Ti mit tennétek?
válasza:
válasza:Köszönöm a megértéseteket és együttérzéseteket. Igen, azt hiszem szükségem van rá, hogy elbúcsúzhassak tőlük. Szerencsére nem kapott el a sírás a vizsgálóasztalon, mert lejátszottam magam előtt ezt a lehetőséget is és felkészültem rá. És most is felkészítem magamat. Nem tudom, de valahogy nagyon nem szeretnék befeküdni a korházba, hogy kikaparjanak. Nem is tudom, mikor hívjam a korházat, félek felhívni őket, mert akkor lehet beparancsolnak egyből. És ha nemet mondok, azt hiszik bekattantam, hogy várni akarok még egy hetet.
Azért is választottam inkább a jövő hét pénteket, mert péntektől hétfőig szabin vagyok, így lenne időm kicsit lelkileg is kiheverni. Legutóbbi vetélésem délután 4-kor volt, másnap 1-kor engedtek haza és következő nap már dolgoztam, pedig még nagyon nem voltam kész rá, hogy emberek között legyek. Senki semmiről nem tudott. Így elég nehéz volt nem sírni, elrejteni a bánatot. Most megint ez lesz, de ha pénteken meg tudnak műteni, akkor lesz pár napom rendeződni.
válasza: válasza:Nagyon szépen köszönöm a bíztatást. Már van egy 3 éves kislányom. Már mondtam neki előzőleg, hogy lesz kistesó. Hazafele mondogatta, hogy kistesó majd jön. Én mondtam neki, hogy nem jön. Egyből sírni kezdett. Mondtam neki, anyuka nem tudott nekik szivet adni. Abban a pillanatban kinyújtotta a kis kezét: Tessék, itt van a szív, szeretlek kistesó.
Patakokban folyt a könnyem, ő meg mondogatta, hogy nyugodj meg anyuka, majd meggyógyul kistesó.
Pedig már esténként puszit dobott neki. Nem emlegetem neki többet, hátha elfelejti. Nem tudom, ha most tényleg nem történik csoda, nem tudom, mikor leszek kész, ha egyáltalán kész leszek megint belevágni.
Hallottam az osztálytársamtól, hogy a közeli nagyvárosban van magán orvos (az ő nemzetiségéből) és hogy az biztos küldene kivizsgálásra. Párommal beszéltük, hogy élünk is a lehetőséggel, ha szükséges.
Azóta most lógok az angol és amerikai fórumokon. Jónéhányan leírják, hasonló helyzetbe voltak, mint én. Tudták, hogy kizárt dolog, hogy máskor fogant volna, biztosan 8 hetesek és 3-5 naposak (melyik hogy) és nem volt szívhang, el voltak maradva két héttel a fejlődésben, egy hét múlva volt szívhang, de a csúszás megmaradt, de el nem tudják képzelni, hogy lehetséges, mert tudják az utolsó menszit és a fogantatást is, mert csak egyszer voltak együtt (pont mint mi) és mégis el voltak csúszva...ezek a történetek erőt adnak, reményt!
Bárcsak én is átélhetném a csodát! Persze, tudom, tudom, de had reménykedjek még...
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!