17 éves vagyok és terhes. Meg szeretném tartani a babát, de a párom nem. Mit tegyek?
Mindig is tudtam, hogy majd szeretnék babát, de azt nem gondoltam, hogy ilyen korán. A barátom (18 éves) nem örül neki, mert azt mondja, hogy még túl fiatalok vagyunk. (És ez igaz is...) De én érzem, hogy képesek lennénk megoldani a gyereknevelést, ha mindketten akarnánk. De az a baj, hogy csak én akarom. A barátom azt mondja, hogy döntsek én, hogy mi hogy legyen. Mármint hogy szakítsunk-e. Mert az biztos, hogy a babát megtartom, még ha egyedül is kell felnevelnem. Szeretjük egymást a barátommal nagyon, és nem akarunk szakítani, de ő nem tud (vagy nem akar) még babázni, én pedig nem tudom megölni a gyermekünk.
Nem tudom, mit tegyek. Kérlek, segítsetek!
Szerinted? Kiszakadt a gumi. Á, nem veszek be eseményutánit, hiszen csak egy ici-pici esélye van a terhességnek. Ó, teherbe estem, az a rohadt szemét óvszer, hogy mert kiszakadni? És mit mond a nagyvilágnak "MI VÉDEKEZTÜNK". Nem.
De amúgy sejtettem, hogy ebbe is belekötsz.
Kérdező, egyet mondj meg. Ha annyira biztos vagy magadban, véglegesen eldöntötted, hogy megtartod, már eltervezted a jövődet, és biztos vagy benne, hogy a szüleid támogatnak, miért írtad ki ezt a kérdést? Milyen segítséget vársz? Mi az, hogy mit kéne tenned? Hiszen már tudod! Az apával nem tudsz mit tenni, csak pereskedni vele. Ha letagadja a gyermeket, akkor apasági tesztet csináltatni, ha elfogadja, akkor kicsit könnyebb. Ki kell perelni belőle a gyerektartást, nagy összegre ne számíts, bár van egy olyan érzésem, hogy neki sincs keresete. Ha esetleg ere értetted, hogy mit tegyél.
Miért, utolsó, szerinted az eseményi utáni egy cukorka, hogy csak úgy bekapkodják az emberek?
Egy épeszű nőgyógyász is jó eséllyel azt mondta volna, hogy nem javasolja a tabit, mert teljesen minimális 1 nappal a vérzés előtt a terhesség esélye. jó, persze, van rá esély,d e akkor is.
Én sem vettem volna be, az is biztos.
"A barátaid el fognak fordulni tőled, mert már nem lesz közös témátok. Nem mehetsz többet bulizni, csavarogni, vásárolgatni. Otthon kell lenned a babával, szoptatnod kell egész nap. Az alvást is elfelejtheted ha hasfájós babád lesz. A terhesség alatt meghízol, ami vagy lemegy majd, vagy nem. A bőröd csíkos lesz, és lógni fog. A melled olyan lesz, mint egy üres tejeszacskó, a bimbóudvar nagy lesz, lehet, hogy vissza sem húzódik. Ezek ellen nem tehetsz semmit. Egy ideig a gátsebbel is szenvedsz, mert remélem tudod, hogy szülés közben vágnak ott lenn. Beöntést kapsz, leborotválnak, a fél kórház benned fog nyúlkálni, ha nincs pénzed magánorvosra. A fájdalomról ne is beszéljünk. Szóval amíg az összes barátod szórakozik, bulizik, a barátjával utazgat, te otthon állsz a visító gyerekkel a kezedben, szakadt hányásos ruhában, kócos hajjal, mosatlan foggal, és bőgsz a gyerekkel együtt, mert nem aludtál egy hete. Majd rájössz, hogy magányos vagy. Nem fogsz egykönnyen párt találni, mert egy férfinek nem biztos, hogy a te megváltozott csúnya tested, és a gyereked kell. Ezzel számolj, mert bekövetkezhet."
Neee már, ennyi öröm és boldogság és pozitív dolog jut eszedbe egy gyerekről? Hát, nem irigyellek. :)
Nem az volt a kerdes, hogy mit csinaljon a gyerekkel, hanem az, hogy szakitson e a baratjaval. Mit nem lehet ezen erteni?
Kedves kerdezo! A baratoddal tokmindegy mit csinalsz, adott helyzetben ez meg alakul. Amugy is pici az eselye, hogy ilyen fiatalon eleted parjaval talalkoztal es, ha nem lenne gyerek is egyutt maradtarok volna holtomiglan, holtodiglan. Raeroszakolni nem tudod a gyereket, de ahogy vki irta kirabban, meg meggondolhatja magat. Akar jesobb is. A lenyeg, akarhogy is alakul ne zard ki a gyerek eletebol, akarmikir is gondolja ugy reszt akar venni benne. Amugy meg probalj meg vele sokat beszelgetni, de ne legyel eroszakos. A delelosseg a te valladon van.
Keves kerdezo! En 11 evvel idősebb voltam nálad, amikor -a párommal közös döntéssel - teherbe estem. Az elso nehány hétben földöntúli volt a boldogság mindkét részről, aztán o meggondolta magat es valasztas ele allitott: o vagy a gyerek. Abortuszhoz mar keso volt. Apukát azóta se láttam es ennek mar 10 eve. Egyedülálló anyaként az élet nehéz. A gondok, nehézségek, amiket egyebkent meg oszthatnal a masik szülővel dupla súlyunak tűnnek. Az öröm sem ugyanaz, húsz nincs kivel megosztani. Munkalehetőség szinte semmi, hiszen mar akkor sem kapkodnak az emberért, ha gyereke van, de ha egyedülálló szulo, akkor szinte leprassa válik a munkaadók szemében. Nekem volt tgyason, gyedem, de az sem elég önmagában 2 embert eltartani. Apaval pereskedni kellett a tartasdijert - hosszadalmas es megalázó folyamat volt, de szukseges. Anyagi okok miatt en is szülőknel kellett, hogy lakjak a gyerekkel: a vége katasztrofális kapcsolat az anyámmal e egy gyerek, akit a kettős nevelés miatt pszichiáterhez kellett hordani. En tavaly találtam társra, addig egyedül voltam.
Tudod imádom a gyerekem, de ha előre tudom, hogy egyedülálló szulo leszek, nem tartom meg.
Beszéltem a barátommal tegnap este, és azt mondta, hogy velem marad, és segít, mert elvégre ez az ő gyereke is, és szeret mindkettőnket. Nagyon-nagyon megkönnyebbültem :) És amúgy dolgozik (még ha nem is keres olyan sokat), most is munkában van.
Szóval együtt maradunk :) Ennek nagyon örülök, mert nem akartam, hogy a gyermekemnek olyan kapcsolata legyen az apjával, mint amilyen nekem volt (azaz kb. semmilyen).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!