Akik túlhordtátok a babátokat hogy viseltétek lelkileg ezt az időszakot? Én már teljesen elvagyok keseredve hogy velem van a baj hogy nem bújik ki, már kezdek belebetegedni!

Nagyon jól viseltem, hiszen az első babám koraszülött volt. Örültem, hogy 3 hónap kórház után még bent van a fiam. Reméltem hogy jó nagy baba lesz így nem bántam hogy 41 hétre született sőt még egy hetet nem bántam volna.

Nem ebbe kell belebetegedni, hanem abba ha egy gyerek 28 hétre születik...

Én pont 2 héttel hordtam túl a kisfiamat, de az felért az előtte lévő 9 hónappal. Naponta nst, eleinte 2 naponta majd naponta magzatvíz vizsgálat, .. 41 hetesen befeküdni, ... kész rémálom volt.

Már a férjemet is szidtam, hogy úgy bebetonozta ezt a gyereket, hogy soha nem fog kibújni. Hát nem is jött magától. 2x kötötték be az oxitocint, de nekem még csak 1 kóbor fájásom sem volt, viszont a baba szívhangja nem volt jó. Így áttoltak a műtőbe és megcsászároztak.

40+5re született a lányom... már lemondtam róla, hogy valaha is kibújik, elkönyveltem, hogy most már mindig dinnyehasú leszek :D aztán mikor elengedtem a görcsös szülniakarást elindult magától :)

fel a fejjel, rendben lesz minden! kitartás, könnyű, szép szülést kívánok!

13:26-os vagyok. Egy kicsit félreérthető voltam. Az én lányom 33+6 hétre született, de láttam 28 hétre született babát is a koraszülöttön meg sok pici kis 1kg alatti babókat. Míg élek nem felejtem el. A én lányom volt a legnagyobb köztük a maga kis 2350g-jával és a legegészségesebb a maga kis tüdőgyulladásával. Egy életre nyomot hagyott bennem.

A fiammal még korábban 28.héten beindultak a fájások. azt hittem csak álmodok, de hála a sok kórházi fekvésnek és gyógyszernek és Istennek 37 hetesen kijöhettem a kórházból és 41.hétig itthon voltam.

2-es vagyok, én bizony megtapasztaltam mindkettőt. Második babám korábban született, 34+5-re, és halálra voltunk ijedve. Szerencsére minden jól alakult, elég jó súlya volt (2,5 kg), és 10/10-es apgarral született. Én is láttam a koraszülött osztályon sok szívbemarkoló esetet. De most a 3. babámmal 38+6-nál járok, eddig azért izgultam, nehogy ő is előbb érkezzen, de már nagyon szeretném, ha kibújna. Ez a várakozás is elég nehéz tud valóban lenni, én is sokat aggódok, hogy elég-e a magzatvíz, nem kakil-e bele, nyitva vagyok, nem lesz-e gond, stb... Megértem a kérdezőt, mert ha belebetegedni nem is kell, de ez is aggasztó tud ám lenni. Ilyenkor is izgul az ember, és mivel nem történik semmi, napról napra kicsit aggodalmasabb a helyzet. Pláne, ha hozzáteszem, hogy 2 gyerkőcöt el kell látni, a kánikula baromi nehéz, vizesedik az ember, tele van jóslóval és már korlátozva a mozgásban erősen. Tehát ennek is megvannak a nehézségei, ez tény. Úgyhogy mindig épp az a helyzet nehéz, amiben az ember van.

Kitartás, és könnyű szülést kívánok neked!

38+6 h km