Lelkileg hogyan készültök a szülésre?

Osztom az előző véleményt. Elmentem a felkészítő tanfolyamra, és annyi. Ezen túl nem foglalkoztam vele, mert

úgysem tudom előre, mi lesz. Minek idegesítsem magam miatta?

Tényleg túl kell rajta esni, és szerintem nem lehet rá felkészülni.

Én nagyon rosszul tűröm a fájdalmat, valamennyire tartottam is tőle, de saját meglepetésemre nem féltem, nem idegesítettem magam. 2 óra alatt le is ment minden gond nélkül. Foglalkozz valami mással!

Megmondom őszintén az elsőre lelkileg nem készültem. Az a típus vagyok, aki amíg meg nem tapasztal, addig nem idegeskedek. Szóval az első várandósságomnál tiszta szívvel vártam az egészet. Én is tudtam, hogy fáj. Tudtam ez most két ember küzdelméről szól: az enyémről és a kislányoméról. Bíztam az orvosomban így tudtam, 2 győztes lesz. A kislányom, mert megszületik, és én, mert lesz egy kislányom.

Most 26 hetesen már nem vagyok ennyire derülátó, hisz pontosan tudom mi vár rám. Próbálok arra hagyatkozni, amit nem egyszer hallottam már, hogy a második könnyebb. Remélem nekem is így lesz. :)

Azt gondolom, ha fel szeretnél jobban készülni akkor konzultálj egy szülésznővel/dúlával.

Boldog babavárást!

Én is így voltam mint Te. Nagyszerű "elméleti szakember" :)

Szerintem arra készülj, hogy elképzelhetetlen az érzés.

És arra, hogy meglepetések érhetnek és valószínűleg fognak is érni.

Jó ha van szülési terved, de tudd is elengedni azt, ha éppen arra lesz szükség, így leszel a legfelkészültebb lelkileg. Ugyanis nagy sokk lehet, ha valami nem úgy történik majd, mint ahogy előre eltervezted/képzelted.

Én a második-harmadik szülésemnél tudtam "jól jelen lenni", mondjuk nagy előny volt, hogy tudtam, mire számítsak nagyjából (bár az élet tréfás, nincs két egyforma szülés, meglepetések mindig értek engem is :)

Ami fontos lehet, hogy határozd el, hogy amikor jönnek a fájások, akkor nem szorítod meg az izmaidat és "görcsölsz", hanem próbálj laza lenni. (ha a szád laza, akkro valószínűleg lent is laza vagy, mert a sima izmok összeköttetésben vannak), így sokkal gyorsabban megy a tágulás. És amikor fáj, akkro gondolja arra, hogy ez jó, mert épp akkor halad előre a babád. (Én el is képzeltem ezt).

És bízz magadban, hogy meg tudod csinálni! :)

Szép szülést Neked!

Én is első bálozó vagyok (23 h km).. :) És világ életben szerettem, ha mindent látok előre, ha kiszámítható valami.

Így voltam a szüléssel is, sokáig olvasgattam könyveket, fórumokat, kérdezősködtem ismerősöket, rokonokat.

Vicaverza az a tapasztalat, hogy van sok dolog, ami szinte mindenkinél azonos, például a fájdalom. De sok minden más, nem mindenki szenved ugyanannyi ideig, mindenki másképp fárad és biológiai tényezők (sos császár stb) is kereszteb húzhatják az egészet.

Szóval én most már nem foglalkozok vele, lesz majd, ahogy lennie kell. Én semmilyen homeós, málnaleveles, gátmasszázsos hókuszpókuszt nem fogok kipróbálni. Megpróbálok túl lenni rajta, fogom a férjem kezét és reméljük a legjobbakat..