Lelkileg teljesen tönkretett az abortusz. Hogyan tudom rendbe tenni az életemet?

sajnálom ami történt, nem lehetett könnyű.

azt vettem ki a szavaidból, hogy a férjed melletted áll és a döntés közös volt. beszélgessetek, akár ezt is újra beszéljétek át. a történteken nem fog változtatni, de talán könnyebb lesz feldolgozni.

az sem szégyen, ha felkerestek egy szakembert, akihez akár mind a ketten el tudtok menni.

kivánom, hogy legyen erőd és kitartásod! :)

Kedves Kérdező, olvasd el ezt a cikket, igenis helye van a gyásznak abortusz után, találsz benne linkeket segítő csoportokról és arrl, kihez tudsz fordulni beszélgetni, lelki támogatásért:

[link]

Kedves Kérdező!

2 út áll előtted. Az egyik az önfelmentés, a másik a szembenézés. Az első könnyűnek tűnik/het, gyors, és eredménytelen, a másik nagyon nehéz, iszonyatosan nehéz, hosszú, de enyhülést adó. Én - úgy, hogy nincs tapasztalatom - az utóbbit javasolnám. Ami megtörtént, azon sajnos már nem lehet változtatni. Fontos, hogy a férjeddel együtt, a kezét fogva, teljesen nyíltan, nem virágnyelven, a dolgokat a nevükön nevezve nézzetek szembe a történtekkel. Hangosan mondjátok ki a gondolataitokat.

Azt írod, nem tudsz megbocsájtani magadnak. Ebből gondolom, hogy bűntudatod van. A bűntudat az abortusz után természetes, én úgy gondolom, akkor még nagyobb a baj, ha ez a jelenség elmarad. A bűn fiziológiája egyszerűen ilyen: törvényszerűen követi a bűnbánat, de, és itt jön a jó hír: a bocsánat is. Tudnod kell, hogy az életetek sohasem lesz már olyan, mint a beavatkozás előtt volt. A baba meghalt, nem ismerhettétek meg, neki nem lesz születésnapja, karácsonya, diplomaosztója, esküvője, gyermeke. Őt nem várta és nem szerette senki.És ez nagyon fáj neked. Mégse félj átadni magadat a tények okozta érzéseidnek. Ha üresnek érzed magad ott legbelül, akkor is tedd meg ezt a fájdalmas lelki utazást és várd meg, amíg eljutsz a felismerésig: végtelenül megbántad, ami tettél. Ha idáig eljutottál, lehet, hogy még mélyebben érzed majd magad, mint az elején, pedig ekkor már hatalmas lépést tettél a "gyógyulás" irányába. Fogadd meg, hogy többé nem teszed meg. Soha többé.

Ha végigjártad ezt az utat, próbáld megérteni, hogy miért is indultál el rajta. Gondolj arra, mindenki megbánja előbb-utóbb az abortuszt. A megbánás azonban lehetőséget is teremt a jóvátételre. Te hamar kaptál új lehetőséget a bűntudatoddal, ami tisztít. Aki csak élete utolsó pillanatában jut el odáig, hogy megbánja(legkésőbb ekkor mindenki megteszi ugyanis), annak már nem marad ideje jóvá tenni.

Ments meg te is legalább egy életet! Ha valaki az utadba akad, kovácsolj erényt a hibádból és mondd el neki a tapasztalataidat! Érvelj akár a személyes múltadból kiindulva amellett, hogy az emberi élet a legnagyobb kincsünk a világon. Meséld el, hogy az abortusz nem állítja helyre a várandósság előtti állapotokat. Hirdesd a magzatok élethez való jogait. Nézz utána, milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül egy embrió, később magzat, amíg eljut a születésig. Ha kibírod, tudd meg, mi módon ölik meg az orvosok a magzatot.

És végül, tanítsd arra a fiaidat, ( akiket nagyon szeretsz, és akiknek mindentől függetlenül óriási szükségük van rád/rátok, hogy az emberi élet szent. A gyermek pedig öröm.

Összegezve tehát: ott próbálj adni, ahol elvettél. Az idő neked dolgozik. Nagyon drukkolok.

Kedves Kérdező!

Örülök, hogy segíthettem. Ha bármiben tudok még, szólj, írj, akár privát is. Azért pontoztak le, mert a százalékaim (nekik köszönhető) alapján beazonosítottak engem. Ne is törődj vele. Abortusz témában teljesen más állásponton vagyok, mint ők és tudod, a lepontozás olcsó játék... Legyenek vele boldogok. A pontok engem nem érdekelnek.

Sok erőt Nektek!