Ha terhes lennél a 3. babával és a férjed nem akarná meg tartani, mit tennél?

Ha határozottan elzárkózik, akkor elvetetném.

Egy férfit nem fog meghatni az uh meg a szívverése. Ők nem így működnek...

Én is véletlen baba vagyok. Ezt már kisgyerekkorom óta tudom, érzem, mert sem apám, sem anyám nem úgy bánt velem mint a testvéreimmel. Anyukám nemrég elmondta, hogy egy idő után feladta a harcot apámmal, beletörődött hogy nem szeret engem. Viszont utána már ő sem tudott úgy rám nézni, mint a testvéreimre.

Apám nagyon jó apa, leült tanulni a testvéreimmel, gyöngyöt fűzött nővéremmel, bátyámmal horgászni járt, mindent meg tudtak vele beszélni. Csak engem nem akart, úgy érezte anyám rákényszerít, tönkretettem a tökéletes családját. Ezeken az érzéseken nem tudott átlépni.

Amit az utolsó írt, abban nagy igazság van!! Párommal is ez van, csak őt azért nem szeretik, mert fiú lett, nem lány!

Kérdésre válaszolva: Nálunk fordítva lenne. Páromnak nem is számítana, mennyi gyereket szülök, annyira szereti a gyerekeket. Nem érdekli a pénz sem. Én pont az anyagiak miatt nem akarok harmadikat, ez az egyetlen kifogásom. De nem erőlteti a harmadik gyereket, de tudom, hogy örülne neki. Én nem bírnám sem anyagilag, sem fizikailag folyamatos műszak mellett, ezért én nem szeretnék harmadikat és ha a párom szeretné is, én akkor is elvetetném:(

Nálunk az első baba nem volt egyáltalán tervezett,nem volt ellene semmi,már 27 évesek voltunk,de még nem éreztük magunkat alkalmasnak rá.Becsúszott (védekezés mellett),ráadásul 12 hetes voltam,amikor feltűnt (rendszertelen ciklusaim vannak.)Eleinte fura volt neki is nekem is,a párom még később barátkozott meg vele,sőt szerintem igazán csak akkor,amikor megszületett (bár ezt sosem vallaná be:)) Mégis itt vagyunk,szeretjük,imádjuk,8-án lesz 11 hónapos,szeretnénk a kislányunknak tesót is.

Ha van kettő,akiket szeret,és akart,ott elfér egy harmadik is.Az anyagiak...Na igen,ez jó kérdés.Valójában nekem a család előrébb áll,de sajnos ugye elengedhetetlen hozzá a biztos anyagi háttér.De én mindig úgy voltam vele,hogy 2,mert annak meg tudunk adni mindent (és még csak véletlenül sem a háromszázezer forintos kütyükről beszélek),hármat nem áll szándékomban szülni,és itt jön ,hogyha jönni akarna megtartanánk.Mert ő is egy kis élet,aki bennem fejlődik.

Megtartanam.

Ha ordit, megrendeznem, hogy elvetettem, kivarnam az idot,amig nem lehet elvetetni es ahogy a ferfiak szoktak, majd kb 20 hetesen rajon, hogy atba.ztam.

hat ha akarod, akkor ez eleg egyertelmu. Majd beletorodik :)

En nem engedem, hogy mas dontson a testem es a benne hordott elet felett.

Ami ott van, ott is marad, mindenki kinyalhatja.

Ha sokat nyavalyog, kedves kerdezo, vasectomiara elmehet, aztan tobbet nem kell aggodania. Ennyi.

Semmit nem erőltetnék rá a férjemre, mert szeretem őt és fontos a véleménye. Ha ő azt mondja, nem szeretne 3.-at, akkor annak oka van. Mondjuk nincsen már türelme, szeretne a kettő után pihenni, nyugodt éjszakákat, egy kis nyaralást végre. Visszakapni a régi életéből egy kicsit. Ehhez pedig joga van. Na meg mit érnék azzal, ha átverem és titokban mégis megtartoma 3.-at? Lehet, meggyűlöl érte, a tettemért. Onnan meg egy lépés az, h ő kiszáll az egészből, lelép egy csajjal, aki még jó ideig nem akar gyereket. Ő visszakapja a régi életét, én meg maradok egyedülálló anya 3 gyerekkel, max. az ex lök egy kis gyerektartást. Én meg kereshetek párt magamnak 3 gyerekes anyukaként. Szuper. Nem lehet arra alapozni, h majd ha meghallja a szívverését, meggondolja magát. Az nem olyan biztos. Vagy ha megszületik, majd imádni fogja. Még az is lehet, h a gyereket tényleg imádni fogja, de engem meg utálni.

Még sose sült ki jó abból, ha az egyik fél átveri, kényszeríti a másikat.

Lányok, ti örülnétek neki, ha hasonlóan bánna el valaki veletek?