Miért kell a gyakorló anyukáknak az első gyermekes kismamákat ijesztgetni?

Ezek a kismamák,akik ijesztgetnek,azt hiszik,hogy csak velük történt meg,hogy gyereket szültek,és hú de ügyesek,és mennyi áldozat.

Ne hallgasd meg az ilyen történeteket és főleg ne kérdezősködj,mert rád borítják az egészet.

Szülni fáj,de nem kell üvölteni hozzá.legyél rajta hamar tól és ott a csoda.A gyerek gondoskodás,de öröm is.Fáradtság és játék.

Tehát minden és az ellenkezője is.

És valóban olyan,a gyerek,amilyen az anyja.Ha mindent ráhagysz és nem "neveled" akkor iszonyú nehéz lesz.ha meg iszonyúan neveled,akkor egy szenvedés lesz.

Fel a fejjel.Szép lesz az,csak akard!!és ne hallgass senkire.

Soha nem riogattam még senkit. Legalábbis remélem. :o)

Hogyan mondhatnám meg a frankót, amikor nem bújhatok más bőrébe, nem tudhatom, neki "milyen lesz".

És bár vannak hasonlóságok, mindannyian különbözünk, máshogy éljük meg a terhességeket, a szüléseket, a gyermekágyat, még én magam is a hármat, ami eddig volt, és nagyon különböznek a babák/gyerekek is.

Nem értek azzal egyet, ami korábban elhangzott, hogy minden a nevelésen múlik. Hatalmas egyéniségek már pocaklakó koruktól kezdve és hiába egy alom, minden gyerekhez/babához külön meg kell találni a kulcsot, és nem csak egyszer, hanem néha naponta újra meg újra.

Én a magam részéről a gyerekekkel való foglalatoskodást nagyon szeretem, a házimunkát utálom. Így sokszor kínlódom a taposómalomban, de a mosoly, a szeretet amit adnak, az fantasztikus, és mivel van lehetőségem a hobbimnak/szakmámnak is mellette, ki tudok kapcsolódni.

És bár az első baba tényleg minőségi változást hoz az életbe, mert az ember már onnantól nem rendelkezik az ideje felett többé 100%-ban soha, mégis számomra a 2-ről 3 gyerekre váltás nehezebb volt, mint a nulláról egyre.

Szerintem az ember úgy tud legjobban felkészülni, ha nyitott arra, hogy "bármilyen lehet", és "majd meglátjuk".

Sok boldogságot!

Persze nehéz,de az biztos,hogy nem pokoli.

Én is utálom az ijesztgetést.A szülésről nincs tapasztalatom mert császáros voltam,bár ez sem fenékig tejfel,de 4 éves a nagyom és bár voltak kínos és nehéz helyzetek,de nem pokol.Sok sok öröm é sok sok aggódás és igen vannak nehézségek de boldogság.4 éves és 15 hetes pocilakó anyuja

én 3. babámat várom és sok 1-2 gyerekes anyuka sajnál hogy fúúú....hát nem irigyellek!!!

én nem pokolként élem meg, a szülés pedig a legszebb, legadrenalin dúsabb, napjaim egyike!!!!!

persze nehéz, de megéri....mindenért küzdeni kell!!!

ne törödj senkiebl, várd boldogan a babád!!!