Miért van ez? (abortuszkérdés)

Én teljesen kiborultam a belinkelt kérdéstől. Igen, ebben a témakörben nagyon összecsapnak az indulatok. Én magam abortuszellenes vagyok, de úgy gondolom, hogy akadnak bizonyos élethelyzetek, amikor indokolt lehet, ha nem születik meg a baba. Nehéz döntés ez, és az a legrosszabb, amikor lett volna másik út. Nem vagyok vallási fanatikus, de hiszem, hogy egy élet nem véletlenül fogan meg, oka, célja van, bűn lenne megölni. Lehet, hogy épp az a célja fogantatásának, hogy próbára tegye az illetőt, helyesen tud-e dönteni az adott helyzetben.

Én is átéltem ezt, a 4. gyermekünk besikerült, alaposan átgondoltuk a helyzetünket, de úgy voltunk vele, ha 3 gyerek felnevelésére elegendőnek gondoljuk az anyagi helyzetünket, akkor a 4-nek is el kell férnie. Hamarosan megszületik a kicsi, már alig várom, és még mindig szégyellem magam, hogy megfordult a fejemben az abortusz gondolata, és szégyellem magam, amikor ismerősök szörnyülködnek, hogy úristen! a 4-et várom, pedig nem kellene szégyenkeznem. Ez az én döntésem, választhattam, így döntöttem. És ha más másképp döntött volna az én helyemben, azt sem ítélném el.

Azokra haragszom csak, akik felelőtlen életmódjuk következményeit tüntetik el az abortusszal egyszer, kétszer, többször is akár lelkiismeretfurdalás nélkül.

Akinek pedig alapos megfontolás, mérlegelés után fájdalmas kényszerhelyzetben vállalt döntése az abortusz, annak erőt és kitartást kívánok a további élethelyzethez, hiszen a kétely mindig bennemarad az emberben, tényleg jól döntött-e, nem lett volna mégis másik kiút...

Én is bizonytalan vagyok, vajon jól döntöttem-e, nem fogom megbánni később, nem fogják-e a gyerekeim megsínyleni, de döntöttem és kész. Ha a másik utat választottam volna, biztos, hogy sokkal rosszabbul lennék, talán egy életre nem tudnám kiheverni, mert én ilyen vagyok. De nem vagyunk egyformák.

Csak azt nem szeretem, akik rögtön ítélkeznek és támadnak mindkét oldalról. Egy ilyen emberrel úgy leülnék elbeszélgetni, hogy miért gondolja ő, hogy elítélheti a másikat, hogy keményen bírálhat, ítélkezhet, és kategórikusan kijelentheti, hogy márpedig ez helyes vagy nem helyes. Erre én is azt mondom: először vedd fel a cipőmet, járd végig az utamat...

Én nem ítélek el senkit, persze vannak rossz meg rosszabb helyzetek is az életben.

De a 10-nek mégis valahol igaza van, nem bántáskép de tényleg morbid egy kicsit.

Mert van egy bizonyos réteg aki már látott ilyet: http://www.youtube.com/watch?v=WbtI1LsbiIQ&feature=youtu.be

vagy ilyet: [link]

esetleg több százezret fizetett már a lombikra akár 3-4 re is és egy piros csíknál több nem jutott neki.Esetleg 2-3 éve vár örökbe fogadható babára hiába pedig más esélye nem maradt! Talán érthető ha ez a réteg kissé vagy nagyon érzékeny erre a témára pláne ha olyat olvas hogy más lehetőség nem volt csak az abortusz.

"Ébredjetek már fel," - köszi, még fenn vagyunk:)

"tudjátok, hogy itt élni akaró emberekről van szó akiknek az életükről ti döntötök?"

Hát NEM, kérlek, itten emberi embriókról van szó, aMIknek nincs asszociatív gondolkodásra alkalmas agykérge, tehát tudata, meg saját akarata se. Aki egy embriónak/magzatnak akaratot vél, az a saját akaratát beszéli bele.

(AKI, tehát személy akkor lesz, ha élve megszületik)

"Csak úgy.., és ehhez nektek van jogotok?"

Miért, ki másnak legyen?

"Ennyire ki veszett az érzelem meg az érzés az emberek szivéből?" - semennyire se veszett ki, én pl. ha lehet, még egy csótányt se ütök agyon, hanem kirakom a házból. Egy embriónak sem ártanék nyilván, ha a természet ősanyánk nem kényszerítene bele, ha el lehetne távolítani annak károsodása nélkül annak a nőnek a méhéből, aki nem szeretné, hogy ott legyen. Lehet, 50 vagy 100 év múlva már így lesz, és az abortusz nem fogja az embrió károsodását jelenteni, simán át lehet majd pakkantani egy gyereket akaró nő méhébe, és mindenki jól jár...