Miért csodálkoznak, hogy kismamaként dolgozok?

24 hetes vagyok.

Május 1-ig tervezem hogy dolgozom, június 18-ra vagyok kiírva.

Igazából fizikai és szellemi munkát is végzek. Délután álmosodom el nagyon. Éjjel 2 óránként ébredek, nem tudok aludni!

Van mellette egy mindjárt 4 éves lányom.

Fárasztó egy nap, estére leszakad a hátam, házimunkához nincs kedvem, erőm! Van hogy 3 naponta mosogatok, egyre többször veszek kész ételt kifőzdében...

Ma odáig jutottam, vettem műanyag evőeszközöket, tányérokat:)

Kell a pénz, ezért dolgozom..

Tanárként dolgoztam a 34-35. hétig. Kicsi gyerekek között. Szóval nem pihenés volt egész nap. Még túlórákat is kaptam... Ez van...

Persze ha valami gond lett volna, nem maradtam volna addig sem.

7 es vagyok... Én az elejétől nem dolgozok, mert augusztusban elkezdtem egy munkaügyis tanfolyamot, és a kellős közepén jött össze a baba.. Így azt január végén befejeztem, és azóta nem tudok sajnos dolgozni.. igaz én veszélyeztetett vagyok, de szeretnék menni, mert nincs sok pénzünk, de nem kellek pocisan senkinek :( Igaz lehet jobb így.. mert nem is bírnám túl jól.. A régi munkahelyemről behívtak egy napra 1 hete, ahol konyhai kisegítő voltam, és estére majd meg döglöttem :D Persze elszoktam az állómunkától, de nekem is hiányzik a társaság :D Itthon nagyon unalmas.. Ezért is szoktam sokat itt fent lenni :D

16 hkm

Én most vagyok 28 hetes, és február végéig dolgozom. Egyébként szakács vagyok egy iskola konyhán. A kollégáim az első perctől nagyon sokat segítenek, nem kell emelnem, sokszor még annyit sem engednek amennyit egyébként elbírnék. Nekem az elején nem volt semmilyen tünetem, se hány inger, csak nagyon aluszékony lettem, de azt kibírtam. Este hamarabb aludtam el. Én sem értem azokat, akik rögtön kiíratják magukat táppénzre, komoly ok nélkül. Én el sem tudtam volna képzelni, hogy az elejétől kezdve itthon legyek. Már rég meg bolondultam volna. De mára már azért igen is elfáradok, mire végzek a munkában, és alig várom hogy ágyat érjek, amikor haza érek. Fáj a hátam már,de ezt a kicsit már kibírom. Várom is meg nem is az itthon létet, mert félek, hogy unatkozni fogok, mivel sokat leszek egyedül, de ugyanakkor már a 8 óra fizikai munka sok. Szóval én márciustól a babára koncentrálok, és keresek valami elfoglaltságot. Én ebben is, mint olyan sok másban az arany középút híve vagyok :)

Boldog babavárást mindenkinek!

Hát én ellenpélda leszek:)) Örültem hogy otthon lehetek csinosítgattam a lakást a szobákat amire SOSE volt időm energiám korábban, eljártam tornára, kocogtam néha, félidőig mert jólesett, bogarásztam a kismama cuccok között, főzögettem itthon mindenféle érdekességet amit korábban időhiány miatt sose kezdtem el, keresgéltem a babának mindenfélét hogy a lehető legminőségibbet vegyem ami tetszik is a lehető legolcsóbban, ne az utolsó 2-3 hétben kelljen beszédülnöm egy bababoltba mindent megvenni.

Így spóroltam is sokat amúgy.

Találkoztam barátokkal, barátnőkkel, rokonokkal, akikkel mondjuk egy ideje már nem sikerült vagy csak így futtában.

A férjem is örült neki hogy fitt friss voltam és kiegyensúlyozott:))) Nem azt mondom ezzel hogy aki dolgozik az bezzeg nem fitt friss, de örültem hogy akkor kelek amikor akarok akkor fekszek le mikor elálmosodok (később ez a 2 gyerekem mellett azóta is totálisan elképzelhetetlen).

Első szülésem 5 óra volt második pedig 3:) Úgyhogy azt mondhatom, könnyű szülésem volt pedig "kvázi elhagytam" magam, hiszen nem dolgoztam.

Úgy vagyok/voltam vele hogy 2 gyerekem van, ennyit megérdemlek amennyit itthon "ültem" amúgy meg még egész életemet végigmelózhatom, nem sajnáltam magamtól ezt a kis időt.