Megtartanád a babát, ha biztosan tudnád, hogy Down kóros lesz?
De aki az írja, hogy ő is szenvedne az mit ért alatta, mert én ezt nem értem? A down koros nem szenved ő a saját világában él de fizikai fájdalma nincs a betegség miatt.
"A down-os szülők között járja egy mondás, mely szerint Isten hat nap alatt megteremtette a világot, a hetedik nap megpihent, a nyolcadik napon pedig megteremtette a down-osokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre."
Hááát, a 20. hét után szörnyű ez, de én nem tartanám meg szerintem. Nem 100%, mert nem tudom, mi zajlana le bennem ebben a helyzetben. Nekem a családomban van egy ilyen kislány, viszont a betegsége kis fokú. Komolyan mondom, imádnivaló, és esküszöm, hogy nem látom szembetűnően lemaradva a társaitól, viszont sokkal ragaszkodóbb, barátságosabb, kedvesebb. Ha rá gondolok, egyből mosolygok és szeretetet érzek iránta.
Viszont nemrég olyannyira beteg kb 6 éves kislányt is láttam, akit az édesapja sem tudott megfékezni. Morgott, dühkitörése volt éppen, és a kisfiamat akarta megharapni a játszóházban. Szegény apuka... A kislányon még pelenka volt. Mikor megérkezett az anyuka látszott rajta , hogy meggyötört, pedig szerintem az édesapa is sokat segíthet, látszott, hogy bánik a gyermekével.
szóval, ha lehetne tudni, mennyire sérült a gyermek, akkor az sokat segítene a döntésben. :(
Köszönöm az eddigi nagyon őszinte válaszokat. Valaki azt írta, a Down kór nem jár fizikai fájdalommal. De sajnos lehet. Én is ismerek egy fiúcskát, születésétől fogva, az utcánkban laknak, anyukája jó barátnőm. Nagyon-nagyon szeretik és türelemmel gondozzák, de a felszín alatt sokminden van eltemetve. Az apuka inni kezdett, az anyuka lelkileg teljesen tönkre van menve. Ugyanis a kisfiúnak vannak fizikai fájdalmai! Azon kívül, hogy súlyos értelmi fogyatékos, és 6 évesen még pelenkázzák, rengeteg egészségügyi baja van, többek között valami renyhe bélmozgás, mely miatt születésétől fogva gondot okoz neki a székletürítés, gyengék a bélizmok, nem segít rajta semmi, ilyenkor órákig sír, fetreng a fájdalomtól, és ez 3-4 naponta rendszeresen így van. Ugye ez elég szörnyű, és ez csak egy baj a sok közül! Én ezért rettegek nagyon. Az anyukája is mondta nekem, mindenképp csináltassam meg az amniot, és ha nekik összejön a második, mindenképp kéri ezt a vizsgálatot, akár indokolt, akár nem, mert csak egészséges gyereket szeretne. Ő tudja mit beszél!
Remélem, nem kerülök döntéshelyzetbe, mert fájdalmas választás lenne, ami egy életre kihat.
Még egyszer köszi, hogy ilyen őszintén írtatok!
Nekem down-os a fiam - és nem tudtam a terhesség alatt, csak a születése után derült ki. De egyben biztos vagyok - a legnagyobb szerencse, hogy nem vették észre, mert lehet, hogy megijedek és elvetetem. Pedig a legcsodálatosabb kis lény a földön, ebben biztos vagyok. Persze, lassabban fejlődik, mint az egészséges gyerekek és többet is kell vele foglalkozni. DE! Van egy nagyobb testvére, imádja a kicsit. A férjem is teljesen elfogadta, a mi házasságunk talán még erősebb a kicsi születése óta. A családban mindenki nagyon szereti - hiszen egy csupa mosoly, boldog kisfiú.
Az én tapasztalatom az, hogy a mai egészségügy, főként az orvosok rettegnek attól, hogy down-os baba születik náluk. Mondanom sem kell, ezer meg ezer olyan komplikáció lehet szülésnél is, ami sokkal szörnyűbb a down-nál. Ha a kismamák nem hallanának ennyi szörnyűséget, akkor talán nem is így állnának a helyzethez. Persze én nem választhattam - de örülök neki. Mindenkinél jobban szeretem a két gyerkőcömet - nem teszek különbséget kettőjük között.
Senkit nem akarok rábeszélni semmire természetesen, mindenkinek megvan a saját véleménye és nincs jogom beleszólni senki döntésébe. Csak gondoltam jó lenne látni a másik oldalt is. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!