Megtartanád a babát, ha biztosan tudnád, hogy Down kóros lesz?

Ez nagyon nehéz, kérdés és amíg az adott helyzetben nincs az ember erre nem lehet válaszolni.

Persze, hogy volt aki ezért vette el, egyszer volt itt egy válasz aki azt írta az ismerőse azért vetette el mert nyúlszája volt. Az meg még kevesebb.

Szörnyű kimondani, de én elvetetném.

Van 2 egészséges gyermekünk, nem tudnánk bevállalni egy beteg babát. Sem érzelmileg sem anyagilag.

Épp amniocentézisre várok Down kockázat miatt. Ha beteg a baba, nem tartom meg. Fájó érzés ez és még heteket kell várni, de egy egészséges gyerek mellett nem tudnék egy beteg babát anyagilag bevállalni. Emellett senki se támogatna sajnos, hiszen mindenki azt mondja, hogy beteg gyerek tönkre fogja tenni az életünket. Ebben én nem hiszek. De mivel a család így gondolja, egyedül biztos nem vállalám.

Ahogy írtam, kicsit érintett vagyok sajnos. Bár nem tudom elképzelni, hogy a 20.hét után ilyen miatt megszakítsam a terhességet, de remélem nem is kell megtennem!!

Nekem van egy egészséges gyermekem, és szét tudom aggódni így is a fejem, meg simán kikészít dolgokkal. Nem érzem magam erősnek egy beteg babához.

Persze tény, hogy egy abortuszhoz is elég kevésnek érzem magam lelkileg...

Vááá, nehéz.

Az a faramuci ebben, hogy "biztosra" ezt nem lehet tudni, főként nem, hogy mennyire súlyos. (A down szindróma széles skálájú, egészen enyhétől nagyon erősig, van aki teljesen önellátó, és van, aki folyamatos ápolásra szorul)

Mi a férjemmel eldöntöttük, még mielőtt belevágtunk volna babaprojektbe, hogy megtartjuk, bármilyen babánk /babáink is lesznek. (Mert hogy 3 gyereket tereztünk minimum).

Épp emiatt az amnio szóba sem jött soha (a vetélési kockázat miatt sem!), pedig a harmadik gyermekünket már 35-el szültem.

Abban reménykedtem, ha Isten megenged egy beteg gyermeket, akkor ad hozzá erőt is, hogy felneveljük.

Nem lettek a szó szoros értelmében "betegek".

Bár egyiküknek van krónikus baja, amivel minden betegség sokkal nagyobb kínlódás, mint egy egészségessel, egy másiknak pedig olyan rendellenessége van, amit meg kell még műteni kisiskolás kor előtt.

Soha nem gondoltam, hogy ezek miatt a "hátrányok miatt" jobb lenne, ha nem lennének.

És persze magam is tudom, hogy egy down súlyosabb ezeknél, meg azt is, hogy azt lehet mondani, hogy "aki nem próbálta, nem tudja milyen", és ez igaz is, de mindezek ellenére azt mondom, hogy nem tudnék egy életképes gyermeket elvetetni.

És még nem vetettük el teljesen a negyedik kérdését, ha úgy alakulna, hogy egy-két év múlva bevállaljuk, akkor sem fogok erről másként gondolkozni.

Azt elfogadom, ha más másként éli meg és dönt.