Megnyugtatnátok!? 36 hetes kismama vagyok és ahogy közeleg a vége, egyre jobban félek a szüléstől.

Szerintem minden nő ugyanezt érzi a vége felé, ezek természetes érzések. Főleg az ismeretlenből fakad ez. Könnyű és gyors szülést kívánok!

(régen gyökérkezelésre kellett mennem és előtte nem aludtam egy éjszakán át, annyira fájt, fájdalomcsillapító semmit nem hatott. Próbáltam elképzelni hogy ez nem fájdalom hanem egy jó érzés és jólesik. Ezután sem tudtam ugyan aludni, de elviselhető volt az érzés. Bár ez gondolom töredéke a vajúdásnak, de pl. én nem fogok büszkélkedni és erősnek mutatkozni, azért van a fájdalomcsillapítás hogy könnyebb legyen. Érdekes hogy fogászaton, műtéteknél stb. kapjuk a fájdalomcsillapítást, de vajúdásnál akkor büszkék a nők ha szenvedhetnek? Fura. :-) )

Szia!

Én 2 hete szültem, úgyhogy még friss bennem az élmény. Azt mondom előre, hogy ilyen fájdalmakat még soha életemben nem éltem át, és nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen minőségű fájdalom a világon. Nem az a falatkaparós fájdalom, hanem az a fajta, amikor önkívületbe esel. A fájások, ahogy sűrűsödnek, úgy erősödnek, és rettegsz, hogy úristen, mi lesz később, de erre nem lehet igazából felkészülni. A tolófájásokhoz azt tudom hasonlítani, mint amikor csikar a hasad (olyan falatkaparósan), de nem mehetsz el wc-re, mert pl nem vagy wc közelében és vissza kell tartanod. Ugyanis van, hogy el kell majd lihegned egy-egy fájást, na az pokoli, de a babád szívverése, amit hallasz a ctg-n keresztül ,az tud segíteni, ahogy az ő szíve dobog, úgy kell majd lihegned, és akkor hip-hop túl vagy egy fájáson. De van hogy nem lehet visszatartani és nyomni fogsz. Ne ijedj meg, ha vizet érzel a lábaid között, az a magzatvíz lesz és nem baj ha kijön a babá attól még biztonságban van. :)

Én kívánom, hogy könnyebb és rövidebb szülésed legyen, mint nekem, bár én több mint 4 kilós gyereket hoztam a világra úgy, hogy egy százkilós doki nehezedett bele a hasamba, hogy kipréseljük együtt a babámat, mert rosszul nyomtam. Szóval remélem neked könnyebb szülésed lesz, és minden jót kívánok neked. De ne feledd, ha már meglesz a babád, ez az egész el fog törpülni és lesz egy gyönyörű kisbabád, életed értelme, pici drágaságod, aki a legszebb lesz a világon!

Bátorság!!!

Totál megértelek !

Negyedik baba és mára vagyok kiirva !:)

Eddig nem voltam ilyen és mostanra nyuszi lettem ...

Nagyon együtt érzek veled, mert én is így voltam az első, második sőt most a harmadik szülésem előtt is. Az elsőnél az ismeretlentől féltem, a másodiknál meg azért mert sejtettem mi vár rám, most meg azért mert a 2. után pár hónappal gerincsérvem lett, ami a szülésnél kiújulhat, ráadásul epidurált sem kaphatok miatta.

Szerintem a szülés lefolyása egyrészt alkat függő, másrészt fejben dől el.

Én sajnos nem voltam ura a testemnek egyik esetben sem, sodródtam az eseményekkel.

Az első úgy indult, hogy elfolyt a magzatvizem du. fél négykor, de fájások sehol.Bementem a kórházba ahol kaptam méhszáj tágítót, de nem történt semmi. Este 11 körül döntöttek úgy , hogy bekötnek oxitocint, amitől lettek is fájásaim, de olyan hirtelen, hogy fel sem tudtam rájuk igazán készülni, így bármennyire is szerettem volna elkerülni az epidurált, muszáj volt kérnem, és jól tettem, mert ettől tudtam pihenni kb 1,5 órát ami erőt adott a kitoláshoz. Amikor elmúlt az epidurál hatása, jöttek a tolófájások és kb 3-4 tolásra meg is született a kislányom. A gátmetszést észre sem vettem, a varrást meg a rám törő boldogságtól nem.

A következő szülésem kb 6 évvel később és egészen másként történt. Éjfélkor csordogáló magzatvízzel mentem a kórházba, ahol másnap reggelig nem történt semmi, a rendszeres, de nem túl erős fájásokat leszámítva. Aludni azért nem igen tudtam egyrészt a fájások másrészt az izgalom miatt. Nagyon lassan tágultam. Vajúdtam labdán, ágyon, kádban,szülőszéken, matracon, kaptam homeós bogyókat de nem gyorsultak az események.Itt nem adtak sem tágítót, sem oxitocint, sem epidurált, pedig ahogy fogyott az erőm és erősödtek a fájások már könyörögtem érte.Úgy éreztem, nem lesz erőm kitolni ha eljön az idő, teljesen kimerültem,de nem tudom honnan mégis jött az erő amikor szükség volt rá.Olyan nincs, hogy nem leszel képes megszülni a gyereked. Ha pedig bármi probléma merülne fel akkor is biztonságban leszel te is és a babád is. Próbáld meg minél részletesebben elképzelni a szülésed úgy, hogy minden rendben lesz, könnyen, gyorsan, problémamentesen fog minden történni.

Ami nekem most erőt fog adni, az az, hogy azóta én már túl vagyok egy kiszakadt gerincsérven is amivel hetekig kínlódtam (szó szerint kínlódtam). Olyan fájdalmaim voltak akkor, hogy azt mondtam inkább szülök 10 gyereket egymás után, csak ezt a fájdalmat ne kelljen elviselnem.

Tudod a szülésben az a jó, hogy tudod, hogy csak néhány óra fájdalmat kell kibírnod és utána hatalmas boldogságot fogsz érzeni.Ráadásul ez a fájdalom segít hozzá, hogy találkozhass a gyermekeddel, így mondhatjuk, hogy ez egy hasznos fájdalom.

Találtam neked néhány oldalt ami segíthet, olvasgasd őket:

[link]

[link]

[link]

[link]

Boldog babavárást, könnyű, gyors szülést kívánok neked és Áldott, Békés Ünnepeket.

Ezek nekem is nagyon hasznosak voltak . :)

Úgy tünik én is betegesen elkezdtem félni a szüléstől pont a végén és pont a kis negyedikemmel aki 9-év után érkezik hozzánk és nagyon de nagyon várjuk és én igyekeztem terhességem minden egyes pillanatát kiélvezni mert több babánk nem lesz . :)

Nem szeretnék ilyen lenni mert ez enm én vagyok és ez a babámnak sem jó tudom .

Most erőt meritettem mert szeretném természetes úton módon a világra hozni a kisbabámat és annyira de annyira vágyom már rá ,hogy az elmondhatatlan .Szóval most nem stresszelek és egy kicsit mással próbálok elkezdeni foglalkozni ,pl ajándékok csomagolása és a lakás takaritgatása stb . :)

Neked is boldog karácsonyt és bár nem én vagyok a kérdező mégegyszer nagyon köszi a linkeket !! :)

Éppen ma 40 hkm :)