Megnyugtatnátok!? 36 hetes kismama vagyok és ahogy közeleg a vége, egyre jobban félek a szüléstől.

Én ugyanígy éreztem magam. A terhesség elején egyáltalán nem féltem a szüléstől ,de ahogy közeledett az idő, kezdtem teljesen bepánikolni. Nekem nagy segítség volt hogy volt fogadott szülésznőm aki nagyon kedves és jófej volt és ott volt a párom, aki nélkül be se mertem volna menni szülni :) Hát nagyon nem tudok mit mondani, ezen túl kell esni. Ha bekerülsz ott már megy minden egymás után és azt kívánod hogy gyorsan legyél rajta túl. Ki lehet bírni, mindenki kibírja, de nem könnyű, arra ne is számíts hogy gyerekjáték lesz. Inkább úgy indulj neki hogy nagyon fog fájni, kellemetlen lesz, rossz hogy 25-en néznek téged közben, de a lényeg hogy túl legyél rajta és a kezedben tarthasd a babát. Engem kb. 15-en néztek szülés közben, de öszintén szólva nem nagyon érdekelt... Kitartás, nem lesz semmi gond!

Arra gondolj hogy pár óra akárhogy is úgyis kijön, bent nem marad, és nemsokára azon kapod magad hogy már viszitek is haza a kocsiban.

Ne rettegj, a baba így is úgyis megszületik... A fájdalom is elviselhető, ha nem bírod, kérhetsz fájdalomcsillapítást, edát... Az a fontos, hogy hangolódj rá a dologra, együtt tudj működni, kétszer szültem, mindkétszer úgy alakult, hogy nem volt velem a választott orvosom/ szülésznőm, idegeneknél szültem. Olyan kedvesek voltak velem, mintha ezer éve ismernének. Ja, és a férjem, na ő ott volt, az nagyon-nagyon fontos volt, erőt adott segített, ő volt a biztos pont. Próbáld picit pozitívabban megélni ezt, nem lesz semmi baj, ne is gondolj ilyesmikre!

Szia! Ezek tényleg butaságok! Nem a középkorban vagyunk, jó kezekben leszel! A fájdalom és az ismeretlen helyzetek mindenkiből mást hoznak ki, lehet, hogy kőkemény csaj leszel tőle! És utána azt fogod érezni, hogy: igen, megcsináltam, most már bármire képes vagyok! Legalábbis velem kb. ez volt. Én arra gondoltam előtte, ha ilyesmi para jött rám, hogy mennyi idő a szülés az egész életedhez képest? Jelentéktelen. Viszont túl kell esni rajta, mert baba bent nem maradt még (ahogy repülő sem fent az égen:)!

Csökkenti a fájdalmat, ha a párod enyhén masszírozza a derekad, és mivel nem leszel egyedül, félned sem kell, nyugi, relaxálj, kell a nyugalmad a babának is. Sok sikert!

Én csak arra gondoltam anno, hogy nemsokára láthatom VÉGRE, a kezembe vehetem. És minden fájdalom pozitív, azt hivatott segíteni, hogy megszülessen, Én 24 órát vajúdtam, 8-9 órát 2 percesekkel, nem kívánom az ellenségemnek sem. Tényleg borzasztó fájdalom, viszont van célja: egy élet. Ami meg a kiszolgáltatottságot illeti: Azt sem tudtam hány óra van, ki lát, semmi nem érdekli ilyenkor az embert, csak hogy legyen vége. Nem lesz gond, csak pozitívan ;)