Hosszu ido utan vegre pozitivat teszteltel? Meselnel e a varva vart pillanatrol? Mennyi ido utan sikerult? Milyen "praktikaval"? Es mit ereztel a 2 csik lattan? Mit tanacsolnal a most varakozoknak?

Nálunk fél év időzített próbálkozás, kivizsgálások és vitaminkúra után lett pozitív a teszt. A munkahelyem WCjében csináltam meg, amikor megláttam a tesztet valami hihetetlen mélyről jövő megállíthatatlan sírógörcs fogott el az örömtől. Hatalmas öröm és megkönnyebbülés is volt egyben, hogy nem vagyok defektes. A párom is megkönnyezte a bejelentés, mindketten nagyon örültünk.

Aztán rá két napra elvetéltem. Ennek a történetét inkább nem írom le, röviden csak annyi, piszok nehéz volt.

Aztán épp egy hosszú elutazásra készültünk, tényleg a párom már zárta a házat. Én meg már vagy 1,5 hete maszatolgattam, na mondom ellövök egy tesztet mert már elegem van. És pozitív lett!! Egyből még kettőt csináltam, az is pozitív lett!! A fürdőből hófehér arccal és egy halom teszttel a kezemben léptem ki, a párom is nagyon meglepődött.

A második pozitív teszt már nem öröm volt, azt elvesztettem végleg az elsőnél, inkább csak hihetetlen meglepődés volt, nem is mertem elhinni a terhességem jópár hétig. Inkább csak olyan várakozó állásponton voltam. De most már kezd egyre egyértelműbb lenni nekem is. :-)

Egy 17 hetes pici lány anyukája

Az elsőre elvetélt kismama vagyok.

Pontosan tudom, mit élsz meg nap mint nap. Nálam is ugyanez volt. A sok kivizsgálás, méricskélés, időzített próbálkozás meg pláne nem hagyta, hogy elfelejtsem. Aztán jön a csalódás, sírás, kiborulás, dühömben beboroztam és utáltam mindent és mindenkit. A párom próbált segíteni, de ő is tehetetlen volt.

Nekem a változást a teljes feladás hozta meg. Mikor elvetéltem, összetörtem, egy élőhalott lettem. Igazságtalannak éreztem a történteket és gyakorlatilag bármikor bárhol elsírtam magam. Aztán kb 2 hónap mélypont után már nem volt hova lejjebb süllyedni. Már nem volt rosszabb. Az a helyzet volt a legrosszabb, az egész nap reggeltől estig, az egész életem. Mint egy betegség. És akkor valahogy megérett bennem, hogy ki kell gyógyulnom a "betegségből" mert nem mehet rá az életem erre. És sikerült feladnom. Beszereztünk egy cicát hogy úgymond pótoljam a szeretethiányom és megnyugodtam. Valahogy elfogadtam, hogy egyszer még leszek én terhes, csak nem most. Onnantól már nem méricskéltem, nem terveztünk, csak a vitaminok szedését folytattam. És következő hónapban már babás voltam.

Még egy érdekesség, pont akkor fejeztünk be egy méhpempő kúrát a párommal, mire bebabásodtam. Nem tudom, hogy emiatt vagy másmiatt, de érdekes...

Sok sikert!

1 év után lett először + tesztem, ami után rögtön elkezdtem pecsételni, így az a baba korán elment. Eltelt közben kb. 1 év, volt hormonvizsgálat, férjemnek vizsgálat, petevezeték-átjárhatósági, elvileg mindent rendben találtak. Inszeminációt javasoltak, de végül nem mentünk vissza, mert úgy gondoltam, ha minden rendben, a természetre bíznánk még egy ideig. Eltelt újabb év, amikor ismét pozitív lett a teszt: előtte ismét pecsételtem, volt erős görcsöm, a férjem calici vírust szedett össze, nem is mertem nagyon örülni, de blül éreztem, ez más lesz. És az lett. :-)

3 év telt el, ma 15 hónapos a kislányunk. Volt közben minden hónapban sírás, feladás, önmagamat semminek tartás, irigykedés másokra. Voltak végül furcsa álmaim is, amiből már tudom így utólag, hogy a jót jövendölték: a háborgó lelkemet jelképezte benne pár dolog, majd láttam lefelé zuhanó gólyát, ami hirtelen irányt változtatva a magasba tört. Érdekes dolgok ezek, ahogyan a belsőnk reagál.

Amikor a lányunk kb. 8 hónapos volt, úgy gondoltuk, abbahagyjuk a védekezést, mivel ő is 3 évbe telt, ki tudja, mi vár ránk... A most 30 hetes pocaklakó kisfiú akkor kb. 2 héten belül, azonnal megfogant. Ismét csak a lélek...

Szóval remény mindig van, nagyon pozitívan kell hozzáállni, a lelkedet ti

Szóval remény mindig van!!!