Elvetéltem. Hogy lehet ezt feldolgozni? És mennyi ideig fog ez ennyire fájni? Nagyon szerettük volna ezt a babát, és egyik pillanatról a másikra elvesztettük. Elmondhatatlan szomorúságot érzek, csak sírok minden nap.

Részvétem... :( A fájdalom idővel enyhül, de most még biztos, hogy jó darabig nagyon rossz lesz. Elfelejteni pedig sosem fogod! Nekem 9 hetesen halt el a terhességem, én is kutyául voltam, azt hittem, sosem múlik el a fájdalom. 2007-ben volt a műtétem, de még mindig elevenen él bennem az "élmény", mai napig siratom. Én egyből terhes lettem utána, az azért sokat javított a helyzeten. De az első, az csak az első marad...

A lényeg, hogy úgy dolgozd fel, ahogy neked könnyebb(nek tűnik). Ha úgy érzed, sírj, ordíts, tombolj, vagy beszéld ki magadból. Ha a közeledben nincs olyan családtag, barát, akkor a neten nagyon sok olyan embert megtalálhatsz, akik már átélték ezt a tragédiát. Én gyertyát gyújtottam Érte otthon, és gyújtok a mai napig aznap is, amikor elvesztettem és halottak napján is.

Én 3 gyermekemet vesztettem el.

Első kettőről fogalmunk sem volt, spontán vetéléssel zárult.

A harmadik pedig .. 10 hetes terhes voltam már. Egyik percben még ott van, él és növekszik .. a másik percben meg ül az orvos és vadul nézi a műszerrel a babánkat. Nem érti .. nem tudja, mi történt?! Majd közli, hogy sajnálom, de a gyermekük meghalt.

Mit éreztem? Eszembe jutott az első szívdobogás. Az, hogy milyen boldogok voltunk mikor hazafele tartottunk a kórházból. A terveink, a hasam simogatása. Majd rá kellett döbbennem, hogy ez már többé nem lesz.

Telt az idő .. hetek, hónapok. Hosszú idő kellett, hogy újra együtt tudjak lenni a párommal. Sosem felejtem el, mikor munkából hazafele mentem és megláttam egy patikát. Bementem, hogy vegyek egy tesztet. Igazából akkor nem értettem, hogy miért is kéne ez nekem, de végül megcsináltam. És igen, ott volt a két csík (lányunk). Azt hittem, hogy rosszul látok. Félve mentem el az orvosunkhoz, akihez korábban jártunk.

Megnéztük uh-n a magzatot és ott volt. A szívdobogása mindennél erősebb, tele életerővel!

Sosem felejtem el, mikor az orvosom azt mondta, hogy: "Jobb, hogy így alakult. Ő életerős, az előtte lévő testvérei nem voltak azok!"

Az élet néha igazságtalan, de sosem szabad feladni! Pár hónap és repkedhettek az örömtől! Most próbáljatok minél több időt együtt tölteni a pároddal.