Csak nekem van ennyire elmondhatatlan durva UFO fóbiám, h már 2. éjjel nem alszom?

Kiskorom óta érdeklődöm az UFO-k iránt, bár mindig is tartottam tőlük. Pár éve ez a félelem felerősödött. Kicsit olyan, mintha piromániás lennék de közben rettegnék a tűztől. Ambivalens érzések, bár a félelem már eluralkodott rajtam. Szóval már rég tartok tőlük, és anya (62, én 18) tegnapelőttelőtt ilyet szól a tv előtt: "UFO-t láttak Svájcban!" Én erre jól leteremtettem, h minek kellett ilyet mondania, tudja így is mennyi bajom van velük. Ő erre azt mondja, h de most minek félek, hol van ide Svájc. Én pedig közöltem vele, h akkor is rettegnék tőlük, ha valaki bebizonyítaná, h nem léteznek. Egyébként éjszaka egy szobában alszunk anyával, mután apa meghalt 3 éve és csak ketten élünk a házban. De most itt van unokaöcsém(8) és keresztlányom(3) így inkább ők alszanak anyával, azaz a mamájukkal egy szobában. Én addig átköltöztem a saját szobámba. Imádok itt aludni, borzasztzó otthonos, de most mintha rémálom lenne az itt alvás. Alig várom, h felkeljen a nap és végre tudjak aludni. Gondoltam, h írok a pszichológusomnak (gyenge lelkületű vagyok és néha összetörik bennem a világ, ezért van rá szükségem)de nem tudom, h ő most ezzel tudna-e egyáltalán mit kezdeni, mivel egész más téren fordultam eredetileg hozzá. Egyébként üveges a szobám ajtaja, és folyamatosan azt érzem, h figyelnek az ajtóüvegen keresztül a folyosóról. Néha még alakokat is látok. Tudjátok tipikusan ez a nagy fej vékony, alacsony test meg minden. Már nappal is állandóan ellenőrzöm az ajtómat, most is, pedig be sincs csukva, mindenki ébren és beszélgetnek. Ha meglátok egy képet egy UFO-ról, sikítok, elrohanok, elfordulok néha még sírok is. Attól is tartok, hogyha esetleg valaha összefutnék egyel vagy többel(bár teljesen valószínűtlennek tartom valamiért) és rájuk támadnék önvédelem céljából, magamra haragítanám az összeset.. Ha pedig nem védekezek, akkor is menthetetlen helyzetben vagyok. Megőrülök, széthasít a félelem. Ne haragudjatok, h ennyit rizsázok és köszönöm annak, aki elolvassa, de már megőrülök.

Utolsó válaszoló. Én is tisztában vagyok azzal, amit írtál. A gondolatnak teremtő ereje van, saját bőrömön tapasztalom. Éppen ezért is külön félek. Nem bírom irányítani magam. Félek, így rájuk gondolok. Majd attól is félek, h rájuk gondolok és folyamatosan erősödik egyik miatt a másik. Ördögi kör, és képtelen vagyok kilépni belőle.