Anyukák, a terhesség vége felé (32. hét) ti is éreztetek szomorúságot, kilátástalanságot, hogy mikor lesz már vége ennek a sok fizikai fájdalomnak, kellemetlenségnek? Párotok nektek miben segít a terhesség alatt?

Én is megszültem már 4 hónapja.

Én 38 hetesen kerültem kórházba, a 36ik hétig jöttem-mentem, vásárolgattam a picinek. A kórházba már dúrva volt, vártam hogy vége legyen, szerettem volna mihamarabb hazajönni. Pont látogatási tilalom is volt.

Akkor már tényleg nem tudtam se ülni, se állni, fájt mindnem.

Kitartás.

Szia!

Hát akkor én még egyenlőre szerencsés vagyok, mert nem fáj semmim.31 hetes vagyok, sajna már 15 kilót fel is szedtem, a pocim is elég nagy, de más nincs. Neked mi a baj?

Nekem semmiféle fizikai fájdalmam nem volt, és ez még messze nem a vége. A neheze még ezután jön. Nem tudom pontosan mire gondolsz; de amúgy nekem a 39. hét óta vannak fizikai fájdalmaim. A hátfájás már rég elmúlt, és a baba mostanra jelent már nyomásérzetet, és ha úgy fekszik, h valamijét nagyon kidugja az fáj. De én imádok terhes lenni. Szerintem ilyen jó még sosem volt az életem.

Párom folyamatosan segít. Felkelni az ágyból, levágni a körmöm, kiszállni a fotelból. stb... mostmár ő sepreget és mos fel. mindent.. és nem azért mert kérem, ő nem engedi, egyre többet segít, ahogy halad az idő. már-már ő egészíti ki a mozdulataimat. nem is gondoltam amúgy, hogy majd ennyire tündér lesz, bár amúgy is figyelmes. olyan hálás vagyok neki! :)

a hozzászólásokat amúgy nem olvastam..még..

Én is ugyanígy voltam, tudom mit érzel. A 36-38. hét között volt hogy sírdogáltam már éjszaka, mert éjszaka másfél órát bírtam ki pisilés nélkül, nem tudtam pihenni, ráadásul elkezdődtek a jóslófájások is. Volt hogy egy éjszaka 5 órát 10 perceseztem egy hülye fizioballon ülve :(

Mire eljutottam a szülésig már teljesen kimerültem. Én is abban reménykedtem, hogy hamarabb kibújik picivel (én is ittam, ettem mindent, bár nem ilyen céllal) , de a természet tudja a dolgát, végül picit túl is hordtam.

Kitartás!!!

Ezzel tuti, hogy szinte minden kismama igy van, csak vannak akik nem vallják be. 34 hetes vagyok és már nagyon bele vagyok fáradva, se ülni, se állni, se feküdni nem jó. Aludni meg egyáltalán nem tudok, levegőt nem kapok. Minden reggel úgy kelek fel hogy 1 nappal ismét kevesebb szenvedés. Másfél hónap, még ennyit kell kibirni.

A férjem mindenben segit, de csodát ő sem tud tenni.

A mindennap minden percét érintő kinlódással minden nőnek önmagában kell megküzdenie, abban senki nem tud segiteni.