Kérlek SEGÍTSETEK.2 hét múlva esküvőm lesz, és valószínűleg addigra meghal a nagymamám, és a temetés is ott körül lesz? .18 hetes kismama vagyok.

Ja persze, majd babonából nem megy el a temetésre, de terhesen a fehér ruhát felveszi. Egyébként még mindig ki vagyok akadva azon, hogy egy élő emberről beszélünk.

Eszembe is jutott egy jó ötlet. Kérdezd meg a nagyit.

7 honapos terhes voltam, mikor az eskuvonk volt. Delutan 4tol este 11ig tartott. Egesz jol birtam:)

Ra ket napra volt az egyik rokonunk temetese. Mnden gondolkodas nelkul elmentem, utana a halotti toron is jelen voltam.

Sajnos egy hete megint volt egy temetes, nagymamam testvere halt meg. Szinten gondolkodas nelkul elmentem. Fel oras volt a szertartas, leultem, semmi problemam nem volt, nem ertem miert kene amiatt otthon maradnom, merthogy terhes vagyok. 36 hetes vagyok egyebkent.

Szoval a mi eskuvonk szombaton volt, ott volt a csalad, jol ereztuk magunkat, boldog voltam.

Aztan hetfon mentunk a temetesre.

Es meg most a 9. honapomat megkezdve is elmentem egy temetesre. Eszembe sem jutott volna, hogy ne menjek!

Szep dolog, hgy eskuvod lesz, de ne feledkezz mar meg a szeretteidrol, csak azert mert varandos vagy! Az eskuvodon boldog leszel, el fogjatok par orajra feledni a tragediat, de aztan par nap mulva igenis tiszteld meg azzal a nagymamadat es apukadat, hogy ott leszel es gyaszolsz!

Ne haragudj kedves Kérdező, de szörnyű vagy!

1.:A mama még él.Szegényem ha megtudná, hogy még életében eltemeted...Tudod mit, erre mondok valamit:Az én édesapámnak haldokolt.Egy pénteki nap azt mondta az orvos, hogy készüljünk fel, mert a hétfőt már nem éri meg.És a kómából felébredt, és élt még 2 hónapot!Részedről ez a hozzáállás undorító, ne haragudj rám, de most ez így kifakadt belőlem.Más lenne, ha pontos időpontot tudnál a temetésről, de így, hogy még él...nekem picit morbid:(

2.Talán nem fáj így Neked, hogy nem veszel részt a temetésen?Így nem is ér megrázkódtatás?Lehet, hogy ugy gondolod, hogy megóvod magad és a babádat egy lelki traumától, de ki tudja, majd miként kíséri életedet végig a lelkiismeretfurdalás, és a tudat, hogy nem mentél el a temetésre.

3.6 hónapos terhes voltam az esküvőmöm.Hát elmondom neked, baromi fárasztó volt , hiába tartott csak éjjeli fél 1-ig.Hosszú volt a nap, reggel rohanás fodrászhoz, majd fényképeszkedni, meg vendégeket fogadni stb...stb..Ehhez képest egy temetést még fejen állva is 5x könnyebben kibírnál.

Tehát:Először is lazíts picit.Majd ha valóban bekövetkezik a tragédia,akkor gondolkodj, hogy hogyan tovább.Menj el kérlek a temetésre.Idővel megbékélsz a gondolattal, hogy a mama nincsen többet.De ha nem mész el, örök életedbe eszedbe fog jutni, hogy nem voltál ott.Akinek sokat jelent a mamája, és erős érzelmi szálak fűzik hozzá, az egy percig sem fog azon agyalni, hogy menjen-e, vagy sem.Annak nincsen ennél természetesebb dolog....

Tudod kedves kérdező nem tudom mennyire őszinte a nagymamád iránti szereteted!:(

Én 18hetes voltam mikor a nagypapám agyvérzést kapott.2héttel az esküvőnk előtt,amit már fél éve szerveztünk.Minden álmom az volt,hogy a nagypapámmal táncolhassam a lagzimon.Mikor megtörtént a baj az egész család egyként volt vele és minden percünket vele töltöttük.Eszembe se jutott az esküvőm,hogy mennyi mindent kéne intéznem az utolsó pár napban.Úgy voltam vele,hogy majd lesz valahogy minden és legrosszabb esetben elhalasztjuk...

A papámat 3nappal a nagy nap előtt engedték ki a kórházból,fantasztikus akaraterejének és a jó Istennek köszönhetően ott volt és táncolt az esküvőmön.Igaz kímélve magát és vigyázva rá,de megvalósult.

Nekem első lenne a helyedben a nagymamád és az,hogy ha bármi történik vele méltóképpen elbúcsúzzál tőle!

Azt hiszem esküdni bármikor tudsz később is a pároddal...

Kedves utolsó, nem értek veled egyet. Én érzékeny ember vagyok, és veszítettem is el olyat, akit nagyon szerettem, de számomra maga a tudat, hogy elveszítettem volt a legborzasztóbb, nem az, hogy elmentem a temetésére. Igazán ki sem bírtam volna, ha nem mehetek el. És nem a temetésen voltam legjobban kiborulva, hanem amikor meghalt. És 16 hetes terhes voltam. Lehet nem tett jót a kicsinek az, hogy lelkileg milyen megterhelt volta, de ezt az állapotot maga a halál ténye idézte elő, nem a szertartás.

Kérdező, hidd el, nem az lesz lelkileg megterhelő, hogy elmégy egy temetésre. Maga az a tudat, hogy elveszítesz valakit, akit szeretsz, iszonyúan meg fog viselni. De ha nem mégy el a temetésre, akkor meg kell birkóznod a lelkiismeret furdalással, hogy még utoljára ennyit nem tettél meg (ha nem vagy full érzéketlen - de ha az vagy, akkor a temetés se zakkantana meg), plusz azzal a lelki teherrel is, amit apukád jogos neheztelése fog okozni. Ez meg sokkal rosszabbat tesz a babádnak, mint az, hogy 1 órára elmégy a temetésre.

Tök mindegy, hogy terhes vagyok-e, ha ilyen közeli hozzátartozóm hunyna el elhalasztanám az esküvőt. De ez nyilván csak az én magánvéleményem.

Az viszont, hogy a veszélyeztetett terhességedre hivatkozva nem mész el a temetésre, mielőtt/miután jelen vagy a 100x megterhelő esküvőn.... ez undorító.

Ha nem akarsz elmenni a temetésre, ne menj. Ha nem akarjátok elhalasztani az esküvőt, ne tegyétek. De egyiket se magyarázd a terhességeddel.