16 éves vagyok és terhes!?

Elöször beszélj a szüleiddel, hogy nekik mi a meglátásuk.

Ha ök belemennének abba, hogy megtartsd, illetve eltartsák a babát is meg téged is, akkor lehet gondlkodni azon, hogy megtartod.

Elöfordul olyan, hogy 16 évesen szül valaki és mégis komolyan foglalkozik a gyerekkel, felfogja a felelöséget, de ez a ritkább.

Amit gondolj át, hogy vagy megtartod (a szüleid segitségével) és sokkal nehezebben tudod elérni a céljaidat, vagy elveteted és a továbbtanulásra több esélyeg van.

Amit nem tudok javasolni az az örökbeadás, két okból is.

Elöször neked rossz lenne tudni, hogy valahol van egy gyereked, de nem tudsz róla, másodszor - és ez sokkal fontosabb - a gyerek életét is megterheli az a tudat, hogy az anyja "eldobta magától", ugyanis a legtöbb örökbefogadott gyereknek ez az érzése, azt nem tudják elképzelni, hogy nem nemtörödömségböl, hanem az ö érdekében mndott le az anyja róla.

ma 18:45

Én ismerek olyan nőket akik 15-16 évesen terhesek lettek. Volt aki elvetette, volt aki megtartotta. Aki elvetette ma diplomás emberként jó anyagi és családi háttérrel várja a második babáját.. Aki megtartotta annak meg én vagyok a panaszládája, mert az apuka hamar lelépett, évekig bíróságra járt hogy kicsikarjon egy kis gyerektartást, és egész nap csak panaszkodik, sír hogy elcseszte az életét. Már most sajnálom a lányát, bele gondolni sem akarok hogy 14-15 évesen milyen élete lesz--

Én tuti elvetetném..16 évesen még messze gyerek az ember.

"Egyszer hibáztam de jó nagyot"

Akkor legalább ne fokozd... nem vagy te még lelkileg érett az anyasághoz.

És mi az a kérdés, hogy mit veszíthet, ha megtartja a babát?

Nos, az életét, fiatalságát, szabadságát.

Két embernek tennéd tönkre nagy valószínűséggel az életét, a tiéd és a gyerekedért.

16 évesen nem való neked gyerek. Pláne nem ilyen körülmények között.

Vetesd el. Hogyan védekeztetek? Azt írod hibáztál, ezek szerint te is belátod, hogy hülyeséget csináltál. De akkor miért nem rohantatok rögtön nőgyógyászhoz 72 órásért?????

Csak gratulálni tudok.

Én vagyok a rossz példa: megtartottam. Nyáron született a lányom, amikor lehetett lepasszoltam és mentem bulizni, pasizni. A sulit leszartam. Pont olyan voltam, mint egy lázadó tini.

Már közel 3 éves volt a lányom amikor észhez tértem. Megszereztem az érettségit, találtam munkát és estin diplomát szereztem. Minden nap próbálom kárpótolni a lányom azért a 3 évért :-( Már kamasz és bár nagyon jó a kapcsolatunk sokszor úgy érzem, nem érdemlem meg őt. Hogy előbb-utóbb az élet, a sors benyújtja a számlát :-(

Született egy fiam is, ő tervezett baba, hatalmas élmény volt vele babázni az első hónapokban, szoptatni, megtapasztalni hogy ha baj van csak nálam nyugszik meg stb.

Szóval gondold át 1000x, nem elég hogy akarod a babát, fel is kell nőni hozzá :-(