Abortusz vagy nem abortusz?

Én is csak a saját történetemet tudom leírni... Én sajnos nem voltam ilyen erős és okos, mint az előttem szóló, de hátha azért te tanulhatsz belőle.

Én 22 évesen az 5 hetes embriómat elvetettem. Igaz, hogy erős gyógyszereket szedtem és az orvos nem javasolta a terhesség megtartását az akkori egészségi állapotom miatt, de akkor is most is tudom, ez a részemről csak kifogás volt, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen, de nem lehetett. A valódi ok az volt, hogy gyáva voltam, nagyon meg voltam ijedve, a kapcsolatom friss volt és instabil én meg nem is tudom mit gondoltam, szinte fel sem tudom idézni ezt az időszakot, borzalmas volt.

utána két évig olyan lelki állapotban voltam tőle, amit senkinek nem kívánok, a bűntudat, a lelkiis-meretfurdalás, inkább nem is részletezném. És ez persze nem általános érvényű, nem biztos, hogy ha te elveteted te is így fogod megélni, csak az én esetemben így volt. Aztán 25 évesen újra teherbe estem. A párom mondta, hogy mindenképp el kell vetetni. Elhagytam, a gyerekemet választottam és megszületett a lányom Zoé. Azért kaptam ezt a nevet, mert azt jelenti Élet, ami hiszem, hogy utat tört magának. Akit Isten életre akar hívni így is úgy is megszületik. Én új esélyt kaptam és ezért nem lehetek elég hálás, egy csodaszép négyéves anyukája vagyok, akitől megkapom a szeretetet, amire egész életemben vágytam.

Nem befolyásolni akarlak! A te döntésed. De ha te meg szeretnéd tartani, akkor hallgass a szívedre, mert ez a te tested, te döntésed, te gyereked! nem a szüleidé, még akkor sem, ha a segítségükre szorultok...

Nem lesz könnyű, ha megtartod, biztos lesznek nehéz időszakod. De boldog leszel, lesz a csodaszép babád, akit a legjobban szeretsz a világon, és aki Téged is a legjobban szeret! Olyan sok szegénységben nevelkedett boldog ember van, én is egy vagyok közülük. Ne vetesd el!

Ha segítség kéne:

[link]

[link] vagy írj privát üzenetet!