Elvetessem a babát? Mit tegyek?

ha az abortusz gondolata is megvisel..akkor maga az abortusz nagyon megviselne..lehet h életed végiéig rágódnál rajta..

nem lehet halasztani? érdeklődj utána h ilyenkor van-e vmi köztes megoldás..

Elsőre én is az átjelentkezést fontolnám meg.

Van egy barátnőm, ő ugyan már az utolsó évet kezdte picibabával(nyáron született a kicsi), de időben diplomázott, szoptatta(ja) a babát... nagyon sok szervezés kellett, Férje, barátok, váltott műszakban vigyáztak a Kicsire, az első félévben mindig az egyetem környékén, és a lány kijárt hozzá szoptatni, vagy őt vitték be hozzá.

Én ugyan nem orvosira jártam, de mi is magunk vagyunk, sokat volt benn velem(persze a tanárokkal egyeztetve) piciként hordozókendőben aludva, szopizva.

SZóval azt gondolom, hogy meg lehet oldani:). Üljetek le, először a pároddal, majd miután úgy döntötök, hogy szeretnétek a babát, hívjatok össze mindenkit, aki szóba jöhet és beszéljétek meg a közösségi gyermekvigyázást:).

Próbálj meg pozitívan gondolkodni és az abortuszt nem létező megoldásként kezelni.

mikor én terhes lettem, a technikusi évemet éppen be tudtam fejezni és már felvettek a fősulira. a babát megtartottam (életem legjobb döntése volt) a suliban halasztottam egyet, aztán még egyet, a harmadiknál kirúgtak.

mikor oviba ment a gyerek, elmentem melózni és meló mellett újra jelentkeztem a suliba és megcsináltam. nem tört derékba az életem. jó szakmám van, jó melóhelyem, jó fizetésem és a gyerekem már 10 éves, akit imádok és most jön a kistesója. ne hidd azt, hogy derékba törik az életed, ha megtartod. csak kicsit máshogy alakulna az életed, mint először eltervezted; ez pedig nem feltétlen baj :)

Tudom, hogy pesszimista vagyok, de én végigcsináltam az orvosit és most anya vagyok. A kettő együtt nem ment volna. A baba mellett elvégeztem egy felsőfokú OKJ-s képzést és csináltam egy nyelvvizsgát, de így is azt mondom hogy az orvosi sok lett volna baba mellett.

Szóval legyén őszinte magadhoz és racionális: ha a babát választod, akkor kb 2-3 évig halasztod az orvosit, utána még évekig nem tudsz majd dolgozni.

Vagy keresel bébiszittert, ami drága, és a gyereked legszebb éveit idegenek élik meg, ők látják először forogni, ők nyugtatják meg ha fáj a hasa stb.

Kedves kérdező!

A gyógyításra, az életre akarsz felesküdni, annak akarod szentelni az életedet, már most gyengéd érzelmekkel gondolsz a benned növekvő babára, ezek után azt hiszem, nagy hiba lenne elvetetni. Szerintem a műtét után majd beleőrülnél, hogy így akarsz te orvos lenni, hogy egy pici életet vettek el miattad...

Én is alapból abszolút abortuszellenes vagyok, de sajnos 2 gyermek után, válságban lévő házasságban, válás küszöbén nem mertem bevállalni a 3. gyermeket (valami iskolát is csinálok, az is elveszett volna). Iszonyúan megviselt, utána mindennél jobban szerettem volna visszakapni, majd belebolondultam a fájdalomba, hogy nem tudok anélkül ránézni a szépséges pici gyermekeimre, hogy ne jutna eszembe a harmadik, aki lehetett volna és soha nem tudom már meg, hogy milyen lett volna... :( Úgy éreztem, bizonyos szempontból bukott anya vagyok, aki így hogy nézhet tiszta lelkiismerettel a gyerekei szemébe, hogy taníthatom hitelesen nekik az élet tiszteletét, szentségét (én is orvos szerettem volna lenni, végül sajnos más egyetemet végeztem), hogy fogadjam majd így az anyáknapi köszöntést, amikor a testvérüket képes voltam elvetetni stb.

Hasonlóságot érzek az esetünkben, lelki beállítottságunkban, mert mindkettőnknek szent az élet, mindketten abortuszellenesek vagyunk, a gyógyító szakma iránti vágy, érzelmekkel viseltetünk a megfogant kis élet irányába, mindkettőnknek rémes az abortusz gondolata is, csak én kétségbeesésemben elkövettem a nagy hibát, amit örök fájdalomként hordozok majd magamban és amit teljesen talán soha nem fogok feldolgozni... Te még dönthetsz másként!

Ne "gyilkossággal" kezdd a gyógyító jövődet, mert nem biztos, hogy fel tudod majd dolgozni ilyen érzelmi irányultsággal!

Annyi történet van arról, hogy életük legjobb döntése volt a gyermek megtartása (még akár 16 évesek esetében is). Én is azt mondom, hogy próbálj minden lehetőséget végig gondolni. Nem lesz könnyű! Sőt! De azt hiszem a gyermeked mindent megér, de a vágyaidat sem hiszem, hogy fel kellene adni! Jóval többet kell küzdeni, de nem lehetetlen!

Jó ötlet az egyetem váltása, még szerencse, hogy Pécsen is van orvosi, nem is rossz! :) És akkor a szüleid is tudnak segíteni.( [link]

1-2 évet lehet talán halasztani, utána már jön a bölcsi, ovi.

Próbálj sorstársakat keresni, akik baba mellett végezték el az orvosit. Érdeklődhetsz tanároknál is, hogy milyen lehetőségek vannak számodra, ismernek-e olyat, aki így végigcsinálta, hogy csinálták?

Ezekből mind erőt, ötleteket meríthetsz.

Nagyon drukkolok, hogy kétségbeesésedben ne az abortusz mellett dönts és megtaláljad a módját, hogy a baba mellett ne add fel az álmaidat, orvossá válhass, boldogan, tiszta lelkiismerettel, egy gyönyörű gyermekkel, ami életed másik értelmévé válik, és elképzelhetetlen lesz utólag, hogy ne lenne, hogy élhetnél nélküle, hogy dönthettél volna másképp is...

Sok erőt és kitartást! Dönts a szíved-lelked érzése szerint!