Nem értem, megváltoztam? Vagy felélednek a sosem volt anyai ösztöneim?

Sziasztok!

A helyzet a következő: én aztán sosem akartam gyereket, nem tartom cukinak őket, és abszolút nem varázsolnak mosolyt az arcomra. A szülés-szoptatás kombó pedig mindig olyan érzéssel töltöttek el, h akkor már inkább bevállaltam volna egy bázisugrást ernyő nélkül.

Erre már egy éve van "új" párom, és olyan érzések kerítenek hatalmába, amik korábban sosem. Pl. elkezdtem gondolkodni rajta, h milyen jó apa lenne. Meg bár még mindig irtózom a szüléstől, terhességtől, de pl a szoptatás ténye már nem tölt el undorral. A gyerekek ugyan még mindig hidegen hagynak, de ha arra gondolok, h az Ő gyereke, a MI gyerekünk, az kellemes érzéssel tölt el.

Ez akkor most szaporodási ösztön? Bár ez így csúnyán hangzik, de nem tudok másra gondolni.